Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ Emléktábla a Képíró utca n. izámú ház halán

hasonló megbízásokat Pest városában csak Schöfft - esetleg Hesz János Mihály, az esztergomi bazilika egyik oltárképének híressé vált festője — kapjon. Ugyancsak Kazinczy írja Józsefről Guzmics Izidor bakonybéli apátnak: „festő vala atyja is 's az ucza, mellyen háza áll, tőle vévé a Képiró-ucza nevet". József fia, Ágoston Bécsben tanul. Megfesti az „ébredező haza" allegorikus képét - Pannóniát nemtő ébreszti fel, és munkásságra, előrehaladásra serkenti —; majd Széchenyit is 1835-ben, ahogy egy sziklán ül a Vaskapunál. Ágoston kalandos természetű férfiú, Egyiptom és Törökország után hosszabb időt tölt Indiában, ahol a Kelet-indiai Társaságnak dolgozik, aztán a fejedelmi udvarok közkedvelt portréfestője lesz. „Igen nagy tiszteletben tartatik - írja 1909-ben a Vaidrnapi Újiág—, s a hazának becsületére válik”, annál is inkább, mert egy, a szüleihez intézett leveléből megtudjuk, Magyarországról igencsak ferde és hiányos képzetei vannak az angoloknak s más külhoniaknak. Mindössze a híres lovas, gróf Sándor Móric és Széchenyi István nevét ismerik. Találkozik Körösi Csorna Sándorral, arcképét is elkészíti. Nagy vagyonra, értékes képgyűjteményre tesz szert. Újházi Ferenc, az idős festőművész 1901- ben ügy emlékezik, Schöfftnek Bécsben volt nagy műterme, ahol a keleti utazásai alatt készített tanulmányait állította ki. Akvarelljeiről Pulszky Ferenc is elismerően nyilatkozik. Két nagy velencei képet maga a király vásárolt meg

55