Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

a festőtől. Hazajött ugyan Pestre, házat is épített a Stáció utcában — „szere- csen" szolgái nagy feltűnést keltettek—, de nem lakott itt, hanem Velencében vett magának palotát (ezt később szállodává alakította át). 1856-ban Londonban rendezett kiállítást. „A magas belépti díj ellenére -1 font sterling = 10 pengőforint — szorgalmasan látogatják." Barátai az angol arisztokrácia soraiból kerülnek ki. A Kelet-indiai Társaság indiai tárgyakból álló gyűjteményét szándékozik megvenni. A lahorei királyi udvart ábrázoló „kolosszális festményét" a kiállítás alkalmával a párizsi Illustration fametszetben közli. Mexikóban Miksa császár udvarában dolgozik. Hatalmas, reprezentatív vásznakat festett, melyek a müncheni festőiskola jellegzetességeit viselték magukon. Az 1860-as évek közepétől napja leáldozóban van, anyagi gondjai, talán költekező életmódja miatt egyre súlyosbodnak, képgyűjteményének — Veronese, Tizian, Tintoretto, Velasquez, Cranach művei — eladására kényszerül. Nagy nyomorba jut, s végül elmegyógyintézetben fejezi be életét. Lánya, Borbála is fest, az 1840-es évek elején állítja ki tájképeit. Landau Lénárddal, a pesti rajztanoda tanárával kötött házassága révén összekapcsolódik a két jeles pesti művészcsalád élete.

A védett nevű Képíró utca 11. számú ház málladozó, kopott táblája a Schöfft festőcsalád emlékét őrzi.

A „legdicsőbb magyar"

Kossuth Lajos emlékét Budapesten több tábla és szobor, sót az egyik legforgalmasabb belvárosi utca neve is őrzi. A nagy sarokház - a 2. számú épület - pillérén álló, a fal síkjából alig kiemelkedő kopott táblán (mintázta jálics Ernő 1967-ben) azonban a dátum nem pontos: 1892-ben a „turini remete” Budapest díszpolgára lett, az utca elnevezésére két évvel később, 1894-ben, Kossuth halálakor került sor. A főváros rangja-súlya erőteljes növekedését köszönheti Pest megye egykori országgyűlési (diétái) követének. Itt jelent meg 1840. december 29-én a Törvényhatósági Tudósítások engedély nélküli kiadása miatt „felségárulás” címén négy évre bebörtönzött, de amnesztiával szabadult politikus reformtörekvéseit és forradalmi gondolatait összegező Pesti Hírlapja, amelyet mindössze három és fél évig szerkeszthetett, mert —

ahogy a Vasárnapi Újság megírja -...a felső és titkos hatalmak addig ármánykodtak, míg ki nem csavarták Kossuth kezéből hatalmának ez idő szerinti fő56