Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
■ Fáy Andrái. a közjó táradhatattan munkáid fay András 1786-1364 HALADÓ ÍRÓ ÉS POLITIKUS A TAKARÉKOSSÁG GONDOLATÁNAK MACYAR ÚTTÖRŐJE KEZDEMÉNYEZÉSÉRE E HELYEN ALAKULT 125 ÉVVEL EZELŐTT A PESJI HAZAI ELSŐ TAKARÉKPÉNZTÁR EGYESÜLET MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR 1964 Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot," Fáy vállalta az „áldozatot” - sokféle irodalmi műfajban jeleskedett, „eredeti meséi és aforizmái" Bécsben jelentek meg 1820-ban (három kiadást is megértek); sőt: 1825-ben „reformén emlékiratait" teszi közzé, melyek objektív helyzetfelmérő képességről, széles látókörről, a közügyekben szinte atyai gondoskodó lelkűiéiről, élénk elméről s nem utolsó sorban praktikus hazaszeretetről tesznek tanúbizonyságot. Kevés olyan gondolkodó található e különben pezsgő, változást óhajtó, reformokra törekvő korban, aki kisebb-nagyobb mindennapi ügyekben sem átallja szavát hallatni vagy nem rest azokban eljárni. Fáy műve „az elavult céhrendszertől a Tudós Társaságig, a börtönügytől a faiskoláig, a koldulás kérdésétől a múzeumi köteles könyvpéldányig felöleli a közélet széles területét" — írja az irodalomtörténész Pándi Pál. (Érdemes volna aprólékosan végigvizsgálni, megfogadták-e a két főváros illetékesei Fáy észrevételeit, indítványait.) 3'
