Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

könyvtár őrzi), mely egyrészt lelki épülésére szolgálhat olvasóinak, másrészt - s erre Beke Margit tanulmánya hívja fel a figyelmet - a magyar irodalmi nyelv kialakulása és fejlődése szempontjából is rendkívül jelentős alkotás.

Thália magyar temploma

1686-ban, Budavár visszavételekor, romba dőlt a Basa-dzsámi, azaz a ferencesek középkori, Szent János tiszteletére szentelt temploma. Karmelita szerzetesek kezdték újjáépíteni 1725-ben, az egykori kolostorépület bejárata felett a „Karmelita udvar" felirat ma is olvasható. 1736-ban szentelték fel. Alig telt el azonban egy fél évszázad, 11. József, a felvilágosult „kalapos király" megszüntette a rendet (1784), sőt mivel ugyanekkor hivatalok egész sorát helyezte át Bécsből Budára, a személyzet szórakoztatásáról gondoskodni kívánván, elrendelte a templom színházzá alakítását. A kolostor refektóriumából kaszinó lett, szemben vele pedig a jó üzleti érzékkel megáldott Tuschl Sebestyén nyitott kávéházat. A színház építésére a sakkautomatájáról nevezetes polihisztor, Kempelen Farkas és Hikisch Kristóf építőmester kapott megbízást. Feladatukat aránylag rövid idő alatt teljesítették: a kolostor celláit öltözőkké alakították, a kriptából lett a süllyesztő (miután a halottakat átvitték a közeli temetőbe), a színpadot az oltár helyére állították. Horler Miklós szerint az orgona a vízivárosi Szent Anna-templomba került, a harangokból ágyüt öntöttek. A színház 1787. október 17-én, egy német nyelvű darab bemutatásával nyílt meg.

Kelemen László társulata, az első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság 1790. október 25-én tartotta első magyar nyelvű előadását. Simái Kristóf révkomáromi születésű piarista tanár lgazházi, egy kegyei jó atya című darabját mutatták be. Az esemény ünnepélyességét emelendő, ez alkalommal a nógrádi magyar cigányzenekar régi nótákat játszott. Simái, aki Batsányi és Kazinczy köréhez tartozott, már gyakorlott színpadi szerzőnek tarthatta magát: első színdarabját kecskeméti növendékei 1777-ben adták elő, s a legnépszerűbbet, a Házi orvoaág című „vigságos és mulatságos” darabot hivatásos társulatok huszonhétszer játszották. Az Igazházi után (a névadás a „kegyes, jó atya" kiváló jellemére utal), Kotzebue- és Schikaneder-darabok kerültek színre, de egy (az első) magyar daljáték, a Pikkó Hertzeg éi Jutka Peni,

21