Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
című költeménye talán saját keserű, a jó sors ingatag, bizonytalan voltára vonatkozó tapasztalatai nyomán keletkezhetett: „Érdemre nem tekint It. i. a szerencse], szemtelen, vak / Kire ma vont aranyt, holnap szűrt rak." Kedvesebb képet rajzol a Tündérkert-virágai és növényei a szerző álmában táncra perdülnek. A csengővirág és a százszorszép „...térdet, fejet hajtván / megtiszteli párjakat / Mosologva kezet adván / Cifrán rakják lábakat". Keretes elbeszélést is írt: a gazdag földesűr társasága nyolc téli éjszakán keresztül különböző kalandokat mesél. Ez a Dekameron-szerű novellafüzér (Téli éjtszakák vagyis a téli estidőnek unalmait enyhítő beszédek) csak halála után jelent meg, „költeményes maradványaival" együtt Révai Miklós adta ki 1787-ben. Sokan nem tudják, hogy a Keresztények, sírjatok kezdetű nagyböjti ének szövegét is Faludi írta. Ne feledkezzünk meg a magyar nyelvet tudatosan, gondosan ápoló, magya- rító-nyelvújítóról sem! Közmondásokat gyűjtött, „szépen illő társ-igéket", „szép magyarázatokat”, „ékes mondásokat". Tőle származik az „ellenfél” vagy a „nyelvbotlás" szó. A szatírát „mardozó beszédnek" fordította. Vargha Balázs „irodalomtörténeti költőnek" nevezi, bár Révai Miklósra, Verseghyre, Csokonaira is hatott. Ma már alig ismerjük, holott - ugyancsak Révaival szólva - „az ékesen szóló tolla miatt ötét egyező akarattal köznéven magyar Cicerónak hívják vala". A falon átröppenő apáca Az I., Országház utca (korábban Sütő utca, 1790-től Landhaus Gasse) neve ugyan ebben a formájában védett, a Melocco Miklós tervei szerint 1977-ben készült dekoratív, színes emlékjel, a romantikus módon falba épített — vagy éppen a falon kifelé törekvő - fehér fátylas, angyalszerűen röppenő kis alak az utca végén, már a Kapisztrán térre néző épületen nem erre, hanem az egykori apácakolostor lakóira utal. „A falon átrepülő apáca szobrocskája — írja a szobrászkolléga, Kő Pál — remekmű. Péterffy Gizi festette ki, és én is letöröltem róla a por." A bécsi Diarium 1719-ben hírül adta, hogy Eleonóra Mária Terézia császárné -1. Lipót özvegye - rendeletére a török elől elmenekült s most visszatért 18
