Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ A falon átröppenő apáca

klarissza apácák, a „Szegény Úrnők", elfoglalták budai házukat a Kapisztrán tér sarkán. Ez egy kisebb gótikus palota volt, melynek tulajdonjoga már a török hódoltság előtt is a rendet illette. (Óbudán, a Duna-parton is volt monostoruk, még Nagy Lajos király anyja, Erzsébet alapította. Gyógyszerészettel is foglalkoztak, és volt közöttük író, műfordító, sőt festőművész is.)

Csáky Franciska apátnő és nővéreinek menetét trombitások és dobosok muzsikája kísérte új otthonába. A magas rangú védnöknőt Löffelholz generális özvegye képviselte. A nővérek — csupán negyvenen voltak — kontemplativ, szemlélődő, nyugodt, békés életmódjukat, melynek keretében nagy valószínűséggel leányneveléssel is foglalkoztak, 1782-ig folytathatták, amikor is II. József, a „kalapos király” rendjüket feloszlatta, vagyonukat elkobozta. A rend birtokában levő szent ereklyék a ferencesek közeli templomában leltek öröknek vélt nyugodalmat, az épületben pedig az országgyűlést, később a levéltárat helyezték el. (Utóbbi közel másfél évszázad múlva, 1926-ban költözött csak el, amikor új székházuk elkészült.)

A megszentelt falak több ízben láttak magas rangú vendégeket. 1791-ben itt zajlott Sándor Lipót nádor pest megyei főispáni beiktatási ünnepsége.

'9