Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

(A Zeneakadémia nagytermének hasonló méretű és alakú vasbeton lefedését belső burkolatok és díszítések takarják.)

A Mávag-telep a szociális gondoskodás különleges példája is. Sokféle szolgáltatást nyújtott lakóinak: volt benne hatvan férőhelyes óvoda, mosoda, jéggyár, mely a lakások jégszekrényeit látta el jégrudakkal. A központi épület alagsorában kád- és gőzfürdő működött (a lakásokból hiányzó fürdőszoba pótlására), a földszinti vendéglőhöz tekepálya tartozott. A félemeleten kaszinó volt a tisztviselők számára, az ezer férőhelyes nagyteremben színházi és mozielőadásokat, ünnepségeket tartottak. A karzaton elhelyezett zenegép a kívülről bejáró munkásokat szórakoztatta, miközben reggelijüket fogyasztották műszak előtt. Az épületben munkás önképzőkör működött tizennégyezer kötetes könyvtárral, klubok, előadó- és tanfolyamtermek segítették művelődésüket. Az asszonyok szövőműhelyben dolgozhattak. Az orvosi rendelőt az akkor még ritkaságszámba menő röntgengéppel és kvarclámpával is fölszerelték. A telepnek saját víztornya volt. A közösségi épület légfűtését és melegvíz-ellátását külön kazánház biztosította. Kéményét a víztorony lépcsőjének orsóterébe rejtve vezették fel. Egyetlen hasonló létesítményt sem ismerek a korabeli Európában. Ilyen komfortot Anglia paternalista tőkései sem nyújtottak szeretett munkásaiknak. Efféle intézményekkel a húszas

■ A Mávag munkáilakóteiepe a Vajda Péter utca jjelól