Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ A Mávás munkáilakótelep nagyterme

zavarja a forgalom zaja és szennye. Az együttes erődszerűen zárt: a házegységek bejárata az udvarról nyílik, ahová a négy fő tengelyben elhelyezett rácskapukon keresztül lehet bejutni. Hiányzik a Pesten megszokott függő- folyosó, a lakások zárt lépcsőházból nyílnak. Itt valósult meg először az a keretes beépítésmód, amelyet Warga László 1913-ban javasolt kelenföldi szabályozási tervében, de csak a húszas-harmincas évek fordulójától terjedt el. A keret a Golgota utcai oldal közepén megszakad, hogy helyet adjon a tömb belsejébe nyúló hatalmas közösségi épületnek. Az így kettévágott udvarban még két U alaprajzú, függőfolyosós lakóház áll. A telepen összesen 645 szoba- konyhás munkáslakás és 10 két-háromszobás tisztviselőlakás volt. Az épületek architektúrája egyszerű és takarékos: a vakolt homlokzatot és a nyílásokat téglasávok szegélyezik. Kívülről nem is sejtjük, hogy a közösségi épület szerény külseje milyen nagyszerű szerkezetet rejt. A vasbeton váz már a tágas előcsarnokban feltárul, majd folytatódik a földszinti étterem pilléres-gerendás szerkezetében, de az igazi meglepetés a háromhajós emeleti nagyteremben vár minket. A nagyterem főhajóját elliptikus ívű dongaboltozat fedi, egykor mindkét oldalon felülvilágító ablaksorral, oldalhajóit pedig robusztus rácsos vasbeton gerendák (ún. Vierendel-tartók) hidalják át. Ehhez mérhető, látszó vasbeton szerkezetet a kor hazai középület-építészetében nem ismerek.

7