Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

Mintha jutalomjátékként kapták volna a lehetőséget az építészek, hogy — még egyszer utoljára - megmutassák, mit tud a panel. Produkciójukat a házgyárak soron következő rekonstrukciója alapozta meg. Az I. és IV. sz. házgyár „E" tervcsaládját már a VI. ötéves terv (1981—85) kezdetén felhasználták. Ebből az alaprajzban és tömegben is szabadabban alakítható rendszerből építették többek között az Újpesti városközpont második ütemét, a Kaszásdűlőt és a Pók utcai lakótelepet (utóbbi kettőt tarthatjuk talán a korszak legsikerültebb lakótelepének). Káposztásmegyeren az „E” családon kívül az „IT tervcsaládot használták, amelyet a közeli III. sz. házgyárban kifejezetten a helyi városrendezési igényekre fejlesztettek ki. Milyen változásokat hoztak ezek az új termékek? Szabadabb térkapcsolatú lakásokat terveztek. Gondot fordítottak a szobák alakjára, a konyha és a fürdőszoba méretének növelésére, külön étkezőre. A legkülönbözőbb igényeket kielégítő, jó alaprajzú lakások széles választékát alakították ki az épületekben. A G tömb lakóházaiban például a 36 m2-es garzontól a 124 m2-es kétszintes, többgenerációs lakásig terjed a skála. Az A tömb középmagas házainak földszintjén mozgássérülteknek szánt lakásokat és kertes, kétszintes nagylakásokat is találunk. A szekciókényszer megszűntével — vagyis mihelyt már nem volt kötelező az azonos, változ■ A Kápoóztáimegyeri lakótelep eliő ütemének beépitéii terve

74