Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

tathatatlan házegységek gépies sorolása — az épületek arányosabbak, változatosabb tömegűek lehettek. A sarokszekció újra megengedte a keretes beépítést. Csökkent a szintszám: az új tervcsaláddal három-ötszintes tömböket, sőt kétszintes sorházakat is lehetett építeni. Új, eddig hiányolt építészeti elemek (kiugrások, oromfal és timpanon, cserépfedésű magastető) segítettek a tömegek és homlokzatok gazdagabb formálásában.

Az építészek éltek mindezzel a lehetőséggel: formáltak — és helyenként túlformáltak. Mindent megtettek, hogy a modern építészettel és a lakótelepekkel szemben ellenséges közvéleményt kiengeszteljék. De minden jó szándék, minden erőlködés ellenére Káposztásmegyer sem volt képes igazi várossá válni. Leromlása, elszlömösödése szinte az átadás pillanatában megkezdődött. A posztmodern „városimitáció" csak megformálásában különbözik Újpalota modern „városszobrától", lényegében nem. Mindkettő magába zárt egység, csak egy vékony „köldökzsinór” kapcsolja a városhoz. Újpalotát legalább gyorsjáratú autóbuszvonal köti össze a Belvárossal, Káposztásmegyer azonban - metróvonal híján - rezervátum, gettó, amelyből hiányzik az értel75