Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

körül. Belül középmagas tömbházak gyűrűje és a bokor „nyelét" adó ötszintes sávházak, kívül alacsonyabb gyűrű a telep legsikerültebb épületeiből: a H-jelű típusterv alapján összeállított háromemeletes, mozgalmas társasházcsoportokból. A „bokrok” nem olvadnak össze tagolatlan masszává, közöttük annyi szabad terület marad, hogy a lakótelep struktúrája jól érzékelhető. Ezen a parkosított „hátsó” területen vannak a kispaneles kommunális épületek (iskolák, óvodák és bölcsődék), melyeket - ellensúlyozandó a lakóházak szürkeségét - élénk színekre festettek. A lila iskola (Kökény Ágnes, 1972), a narancs- sárga óvoda (Ágoston Miklós, 1972), a piros-fekete, kék-zöld színkombinációjú gyermekintézmények legendásak voltak a hetvenes években.

A képlet teljesen világos. A tervezők a lakóterület tömörítésével olyan lineáris szerkezetet, „városgerincet" hoztak létre, melynek egyik oldalán ott a váro- siasság minden kelléke — forgalom, közintézmények, kereskedelem, vendéglátás, korzó —, a másikon szinte az érintetlen természetbe jutunk az alközpontok és oktatási intézmények közötti zöldterületen át. Miért nem működik akkor ez a gondosan kifundált rendszer? Merthogy nem működik, tanúsítja ezt az itt lakók rossz közérzete, az utcai élet hiánya, a környezet leromló állapota.

■ Az Újpalotai lakótelep beépítési terve (Mester Árpád-Tenke Tibor. 1967)

69