Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ Újpalotai városkép ma

ad otthont. A városterv újdonsága, hogy a szokásos középmagas házakat nem szórták el egyenletesen a terepen valamilyen absztrakt geometrikus rendben, hanem két egymást ferdeszögben metsző útvonal mellé csoportosították őket. A városközpontból kivezető Drégelyvár, majd a ferdeszögben megtörő Nyírpalota utca az egyik fő tengely, a keresztirányú forgalmat vezető Páskomliget és Zsókavár utca a másik. Ezeket az útvonalakat kísérik a párhuzamos sávházak vagy ferdeszögben eltolt tömbházak, többé-kevésbé zárt utcaképet alkotva. Az inflexiós pontokba szoborszerűen megformált toronyházakat szántak (közülük csak a víztornyos ház készült el: Mentes Endre 1976). Erről a központi zónáról írja Mester Árpád: „Az lenne a kívánatos, hogy az utak mentén végig és mindkét oldalon városiad hangulatot teremtő elemek — színes kirakatok, hangulatos teraszok, eszpresszók, éttermek - helyezkednének el, hogy a járdák megvilágítását ne »kandelláberek« adják, hanem a kirakatok fényei, reklámok, a feliratok és - ami ugyancsak lényeges -, hogy ezekben az üzletekben belvárosi szintű áruk csalogassák a járókelőket...”

A telep persze nem csak a két főútvonalból áll. Az X alakú tengelykereszt „fala" négy negyedre osztja, ahol a további épületeket egy-egy alközpontba, az angoloknál és skandinávoknál már évtizedek óta ismert „szomszédsági egységbe” tömörítették a tervezők. Az egységek főútról leágazó zsákutcát vesznek

68