Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

megoldásokig mindenre javaslatot várt. A díjazott tervek („Héj-Ház": Olgyay Aladár és Viktor, Sámsondi Kiss Béla; „Modulus”: Gádoros Lajos, Gerle György, Málnai László, Perczel Károly, Perényi Imre, Preisich Gábor) szakítottak a háború előtt szokásos keretes beépítéssel, és szabadon álló sáv-, illetve pontházakat helyeztek el a parkosított területen. A modulban tervezett alaprajzok a garzonlakástól a hatfős család háromszobás lakásáig mindenféle igényt kielégítettek. Olgyayék a nagyszerű konstruktőr, Sámsondi Kiss héjbeton szövetszerkezetét alkalmazták, a másik team vasvázas szerkezetet javasolt előre gyártott falelemekkel. A két pályamű legjobb ötleteit kombinálva készítette el 1947-ben egy kis tervezőcsoport (Ivánka András, az Olgyay fivérek és Preisich Gábor) a magdolnavárosi lakótelep beépítési tervét, de ennek semmiféle folytatása nem lett. Az Olgyay fivérek emigráltak, Preisich Gábort a FÓTI (Fővárosi Tervező Iroda) igazgatójává, majd Budapest főépítészévé nevezték ki. Közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha a lakótelep meghiúsulásának okát nem személyi, hanem gazdasági és politikai okokban látjuk.

A szovjet érdekszférába került országban 1948-ra lezajlott a kommunista hatalomátvétel, és megkezdődött a pártállami rendszer, a központosított terv■ Béke úti házcsoport

48