Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

gazdaság kiépítése. A hidegháború miatt az ország minden erőforrását a nehézipari központok fejlesztésére fordították. A főváros 1948-ban szépen alakuló lakásépítése 1950 körül megtorpant, és csak Nagy Imre 1953-as programjának meghirdetése után nyert újra lendületet. Angyalföld a Váci úti és az újpesti ipari övezet közelsége miatt munkásnegyednek minősült, ezért fejlesztésének továbbra is kiemelt figyelmet szenteltek. A munka azonban csak kisebb lépésekben és a korábbiaktól eltérő szellemben haladt. Időközben államosították az építőipart, és állami tervezőirodákba terelték a szabadfoglalkozású építészeket. A tervgazdálkodás normákat és típusterveket feltételezett, melyek kidolgozását specializált tervezővállalatokra bízták: országos hatáskört kapott a Lakóterv és a TT1 (Tervezési és Típusfejlesztési Intézet), a fővárost a FŐTl-Buváti látta el.

Az angyalföldi építkezéseket a Béke út mentén folytatták: a Fiastyúk utcáig érő sáv beépítési tervét Schömer Ervin (Buváti) készítette el, Cserba Dezső (Lakóterv) hétemeletes szekcióinak felhasználásával. A minisztérium a tervet elfogadta, de a házcsoport homlokzatának tervezésére külön házi pályázatot írt ki. Itt álljunk meg egy pillanatra! Hogyan létezik, hogy egy hivatal esztétikai alapon utasít el egy tervet? Szabályzatokra, költségekre lehet hivatkozni, no de stílusbeli kifogásokra? Igen, ez is a változások jele. A sztálini mintára kiépült diktatúra az élet minden területét ellenőrzése alá vonta. A stíluskérdések politikai kérdéssé váltak. 1950-ben már csak az építészetben tartotta magát a modernizmus. A művészet más területein már elítélték a nyugati „dekadens, burzsoá’’ irányzatok követőit, és hitet tettek a szocialista realizmus mellett. Az építészet különösen alkalmasnak tűnt monumentális propagandára, hogyne követelték volna, hogy a maga eszközeivel hirdesse az új társadalom építésének eredményeit! A Béke úti lakóházak homlokzata túlságosan funkcionalista volt, monumentálisabb kompozíciót vártak az építészektől. „Kétségbeesett »szocrealizálási« kísérletnek tartom a Schömer- Cserba-jjéle Béke úti lakóépületre Tarján Lászlóval tervezett saját homlokzatomat- írta utólag, 1954 novemberében a pályázaton nyertes Vidos Zoltán. —javunkra kell írni, hogy ezt a középhangsúlyt legalább nem ráaggatott díszítő elemmel képeztük. "Tervük valóban nem lépett ki a modern felfogás keretei közül, mindössze úgy csoportosította az amúgy is szükséges elemeket (loggiák, tetőfelépítmény, oszlopsoros átjáró), hogy az egész épület hatal49