Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
Mai szemmel nézve a magdolnavárosi telep egységes képe kétségtelenül érték. Ezt az értéket, amely eddig semmiféle hivatalos védelemben nem részesült, komoly veszély fenyegeti. Már a Kádár-korszakban megindult az engedély nélküli toldalék- és garázsépítés, noha a telkek olyan kicsik, hogy eredetileg bármiféle melléképületet tilos volt emelni. Tetőtér-beépítéssel folytatódott, s a rendszerváltozás után, amikor az egyes ingatlanokat eladták a bennük lakó bérlőknek, kezdődött a manzárd- és az emeletráépítés. Számos ház gazdát cserélt, s a kívülről jött tulajdonosoknak semmit sem jelent a sorház vagy az utcakép egysége. Egyre több házat lebontanak, és vadonatúj palotákat emelnek a helyükön. A gond hasonló, mint a Wekerle-telepen: a házak kicsik, és nem felelnek meg a mai igényeknek. Valamilyen megoldást mégis kellene találni, hogy a telep ne veszítse el teljesen eredeti karakterét. A magdolnavárosi kertváros központját kétemeletes, keretes beépítésű tömbökkel képzelték el. Ezek közül a Göncöl utca mentiek 1943-44-ben, a mai József Attila teret határoló épületek csak az ötvenes évek elején valósultak meg. Ugyancsak a háború utáni években zárult le a főváros által 1943 tavaszán megkezdett 1800 szoba-konyhás szükséglakás építése a kertvárossal szomszédos három területen. A háromemeletes magastetős házak (városterv: Gerlóczy Gedeon, építész: Weichinger Károly) csupa egyforma szekcióból álltak, itt alkalmaztak először sorozatban gyártott ablakokat, illetve előre gyártott vasbeton lépcsőkarokat. Az 54 lakóépületből mindössze 25 készült el a főváros ostromáig. 1945 után a régi tervek alapján folytatták a munkát, s a megkezdett épületeket sorra befejezték. Még a hároméves terv során is a meglévő alapokon emeltek hat új kétemeletes sávházat (Kosa Zoltán és Deák E., 1949-50) a Béke út mellett. A kertvárostól délre fekvő nagy, beépítetlen terület miatt a Magdolnaváros a háború utáni években is a tömeges lakásépítés színtere maradt. LAKÓTELEPEK 1945 UTÁN A Magdolnavárostól az Ernst Thälmann utcáig A békeévek egyik első tervpályázata a Duna-part mellett a Magdolnavárost jelölte ki az új lakásépítés célterületévé. Az 1946-ban hirdetett pályázat a beépítési módtól kezdve a lakások típusain át a bútorozásig és a szerkezeti 47
