Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

cessziós példáit, a két világháború közötti modernista és konzervatív szemléletű műveket, majd a hosszú szünet után újra lehetőséghez jutó modernitás külön­böző kísérleteit. A ritkábban használt építészeti kifejezések, művészettörté­neti fogalmak rövid magyarázatát a kötet végén adjuk meg. A budavári Nagyboldogasszony-, Koronázó- vagy Mátyás-templom nem került ide önálló tételként, bár a ma látható, neogótikus vonásokat hordozó épület Schulek Frigyes (1841—1919) 1873—96 közötti átépítésének eredménye. Őt kettős szándék vezette: a templom XV. századi arculatának rekonstrukciója, valamint a magyar nemzet és a kereszténység kapcsolatának évezredes történetét kép­viselő történelmi és legendás események, személyek felsorakoztatása a társ­művészetek alkotásaiban. Mindazonáltal a templomot elsősorban mégiscsak középkori építészettörténetünk kimagasló alkotásaként tartjuk számon. All. vatikáni zsinatnak (Sacroianctum Concilium, 1962—65) a liturgiát meg­újító előírása a templomépületre nézve tulajdonképpen évtizedes folyamato­kat tetőzött be, amennyiben stíluspreferenciát nem hirdetett. Olyan nemesen egyszerű építészeti keret (comtructio) megteremtését várta el, amelyben Isten az ő történelemben vándorló népe által helyesen, méltóságteljesen és tevékenyen ünnepelhető. Legyenek mind az épületek, mind az istentiszteletre szánt tárgyak méltók, ékesek és szépek (dignae decorae ac pulchrae), vala­mint a természetfeletti valóság jelei és jelképei (óigna et óymbola). A temp­lomtér középpontja a „szemben miséző" oltár, „az utolsó vacsora asztala". Az oltár, amelyen a szentségi színek (mysterium hidei) alatt jelenvalóvá lesz a keresztáldozat, egyben az Úr terített asztala is. (Korábban az oltár, a „ke­resztáldozat oltára" az apszis fala előtt állt.) A változás, a hívők felé fordított és közelebb helyezett oltár tovább erősítette a centrális jellegű térszervezési törekvéseket (noha a szentmisén egybegyűltek közösségének hierarchikus vonásaihoz a hosszházas elrendezés inkább illeszkedne). A templom hosszanti elrendezése az egyház egészét írja le az architektonika nyelvén — a tagok és a fő -, a centrális tér ellenben az én, a liturgiában résztvevő jelentőségét hang­súlyozza. Az Cgyházi törvénykönyv meghatározása szerint a templom nyilvános isten- tiszteleti célra szánt szent épület (aedei dacra). Célját a szent hely - még in­kább a Szent helye - „a liturgikus könyvekben erre előírt felszenteléssel vagy áldással” (dedicatione vei benedictione) nyeri el (1205. és 1214. kánon). A fel­7

Next

/
Thumbnails
Contents