Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

cessziós példáit, a két világháború közötti modernista és konzervatív szemléletű műveket, majd a hosszú szünet után újra lehetőséghez jutó modernitás különböző kísérleteit. A ritkábban használt építészeti kifejezések, művészettörténeti fogalmak rövid magyarázatát a kötet végén adjuk meg.

A budavári Nagyboldogasszony-, Koronázó- vagy Mátyás-templom nem került ide önálló tételként, bár a ma látható, neogótikus vonásokat hordozó épület Schulek Frigyes (1841—1919) 1873—96 közötti átépítésének eredménye. Őt kettős szándék vezette: a templom XV. századi arculatának rekonstrukciója, valamint a magyar nemzet és a kereszténység kapcsolatának évezredes történetét képviselő történelmi és legendás események, személyek felsorakoztatása a társművészetek alkotásaiban. Mindazonáltal a templomot elsősorban mégiscsak középkori építészettörténetünk kimagasló alkotásaként tartjuk számon.

All. vatikáni zsinatnak (Sacroianctum Concilium, 1962—65) a liturgiát megújító előírása a templomépületre nézve tulajdonképpen évtizedes folyamatokat tetőzött be, amennyiben stíluspreferenciát nem hirdetett. Olyan nemesen egyszerű építészeti keret (comtructio) megteremtését várta el, amelyben Isten az ő történelemben vándorló népe által helyesen, méltóságteljesen és tevékenyen ünnepelhető. Legyenek mind az épületek, mind az istentiszteletre szánt tárgyak méltók, ékesek és szépek (dignae decorae ac pulchrae), valamint a természetfeletti valóság jelei és jelképei (óigna et óymbola). A templomtér középpontja a „szemben miséző" oltár, „az utolsó vacsora asztala". Az oltár, amelyen a szentségi színek (mysterium hidei) alatt jelenvalóvá lesz a keresztáldozat, egyben az Úr terített asztala is. (Korábban az oltár, a „keresztáldozat oltára" az apszis fala előtt állt.) A változás, a hívők felé fordított és közelebb helyezett oltár tovább erősítette a centrális jellegű térszervezési törekvéseket (noha a szentmisén egybegyűltek közösségének hierarchikus vonásaihoz a hosszházas elrendezés inkább illeszkedne). A templom hosszanti elrendezése az egyház egészét írja le az architektonika nyelvén — a tagok és a fő -, a centrális tér ellenben az én, a liturgiában résztvevő jelentőségét hangsúlyozza.

Az Cgyházi törvénykönyv meghatározása szerint a templom nyilvános isten- tiszteleti célra szánt szent épület (aedei dacra). Célját a szent hely - még inkább a Szent helye - „a liturgikus könyvekben erre előírt felszenteléssel vagy áldással” (dedicatione vei benedictione) nyeri el (1205. és 1214. kánon). A fel7