Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

szentelés (dedicatio vagy comecratio) szentelt olajjal — krizmával — történő felkenést jelent, a belső falakon ennek helyét a konszekrációs keresztek jelölik.

Egyes vélemények szerint a szekularizált világban kérdésessé vált a templomépület szimbólumhordozó karaktere, önmaga státusának kifejezése. Szerintünk az újabb hazai templomok építői továbbra is törekedtek a spirituális mozzanatok kiemelésére. A megújított Római miiekönyv templomszentelési szertartása nyomatékosítja, hogy a földi egyház a mennyei Jeruzsálem előképe, a földi templom (épület) előrevetíti a mennyei Jeruzsálem képét. A hitélet napi gyakorlatában viszont a templom — amint a homlokzatokon vagy az előcsarnokokban gyakran feltüntették —az Isten háza (domui dei), a mennynek csarnoka (aula coeli), ám mindenekelőtt az imádság helye (Iocuí orationii).

Napjainkban a budai oldal déli, nagy lakótelepén, a város szélén épül Koppányi Imre tervezésében a Szent Angyalok temploma. Az angyalok „szolgáló lelkek azok szolgálatára rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget" (Zsid.1.14). 2002. április 7-én Paskai László bíboros Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében szentelte fel a még befejezetlen templom oltárát.

A templomépítő architectus munkájában egy kicsit a lehetetlenre is vállalkozik, hiszen Izajás prófétával így szólt az Úr: „az ég a trónusom, és a föld a lábam zsámolya, miféle házat építhetnének nekem...?’’ (Íz 66,1).

■ A gazdagréti Szent Angyalok-plébániatemplom épitéi közben, 2001

8