Szablyár Péter: Toronymagasan - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
1950-ben a víztorony és a sziget vízellátó rendszere a Fővárosi Vízművek tulajdonába került, amely jelképévé is választotta. A szigeten termelt víz egy részét a Margit hídra függesztett vezetékeken keresztül a fővárosi hálózatba juttatták, később azonban a hálózati nyomás növekedése miatt a torony feleslegessé vált. Ipari műemlékké nyilvánították, az utóbbi években kiállítótérként hasznosítják, de a hajdani tartálytér kihasználatlan, a fővárosi galambok százai tanyáznak benne. A torony tengelyében kialakított hengerben elhelyezett csigalépcsőn a hajdani tartály alatti térbejutunk, ahonnan szép kilátásban gyönyörködhetünk. A csigalépcső innen a tartálytérbe vezet, sőt onnan a torony tetején kialakított géppuskafészekbe. (A második világháború előtt a főváros stratégiai pontjaira sorra építettek védett tüzelőállásokat.) Kár, hogy ez az építészeti és ipari emlék nem nyerte még el méltó funkcióját. NÉHÁNY KÜLÖNLEGES TORONY Pest város első tűztornya — a Városháza tornya A mai Belvárosi plébániatemplom mögött álló Piarista Gimnázium helyén 1702-ben kezdték építeni a Pesti Városházát. 1767-68-ban egyemeletesre bővítették a barokk tornyú épületet, majd Hild József tervei alapján 1842-47 között két-, [863-ban háromemeletesre magasították. A négyzet alaprajzú épület dísztelen volt, csak a térre néző homlokzatát borította egy pillérsor. A pilléreken tizenegy kilenc láb (majdnem három méter) magas allegorikus szobor állt, melyeket Uhrl Ferenc és Bauer Mihály formázott. A homlokzat közepén a tetősíkból négyszögletű óratorony emelkedett ki, második emelete magasságában körbefutó erkélyt alakítottak ki. Innen a torony keresztmetszete harmadára keskenyedett. Az előtte álló teret ekkor Városháza (majd később Fő) térnek is nevezték. 1900-ban az Erzsébet híd építése és a pesti hídfő kialakítása halálra ítélte a pesti empire egyetlen alkotását, a jellegzetes tornyos épületet lebontották. A toronynak jelentős szerepe volt ebben az időben a rohamléptekben fejlődő város tűzvédelmében is. A kiegyezés utáni ötven évben hatszorosára nőtt fővárosban gomba módra szaporodó malmok (Flaggenmacher Malom - 1873; Pesti Sütők és Molnárok Malma — 1855; Hengermalom — 1888; Schmidt és 7'
