Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
_L az Irodalmi Ujids közölte 1956. november 2-án. A Kádár-korszakban tiltott mű volt, s csak 1986-ban, Illyés posztumusz kötetében jelenhetett meg újra. A főkapu vastábláira hegesztőpisztollyal felírva ez a vers olvasható. A hatalmas és rideg domborművet alkotó kétszáz sor a Szoborpark mottója. „A vers egyszerre ad leckét önbecsülésből és történelemszemléletből — nem vádol, hanem figyelmeztet, ugyanakkor nem átkozódik és acsarkodik —, ez a vers egy dermedt mormolás, ebből a versből a teljes tehetetlenség árad. Ugyanezt a tehetetlenséget akartam megfogalmazni bent a parkban, az egyre fokozódó tematikus térsorba rendezett kő- és bronzóriások közti csöndben ugyanez a gondolat lüktet, mint a versből felocsúdva: »Úristen, mi történt velünk?!«" (Ifj. Eleőd Ákos). Illyés verse egyáltalán nem forradalmi vers, és nem is pusztán az ötvenes évekről szól. A verset elemző költő, Petri György szerint „nem lehet ennél sötétebb és megrendítőbb képet rajzolni az emberi létezés totális lehetetlenségéről". A költemény nemcsak a saját koráról ad megdöbbentően pontos képet, de egyetemes érvényű üzenetet is hordoz, a totális hatalom általános természetét rajzolja meg. „A zsarnokság csakis és kizárólag a hatalomról, vagyis önmagáról szól" — írja Petri. „Önmagába záródik" - akárcsak a Szoborpark végtelenített sétányrendszere. „Önmaga igazolja saját magát, nincs önmagán kívüli célja, küldetése, nem teljesít be semmit", akárcsak azok az eszmék, amelyek jegyében ezek az emlékművek születtek. A kulisszafalat kétoldalt egy-egy félköríves falfülke töri át, amelyekben nyitányként az eszme alapítóinak, Marxnak, Engelsnek és Leninnek szebb napokat látott szobrai üdvözölnek bennünket. A homlokzat „embertelen" léptékét mutatja, hogy benne a négy méter magas kolosszusok is csak „helyes kis fülkeszobroknak" tűnnek. I. Marx—Engels-szobor (Segesdi György, 1971) A tudományos szocializmus alapító atyáinak kétalakos szobra eredetileg a Jászai Mari téren, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi székháza (a „Fehér ház") mellett magasodott. A avatást celebráló Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára beszédében hangsúlyozta, hogy „a szobor a maga határozott, kemény és tiszta vonalaival a valóság tényeire figyelő marxizmus forradalmi szellemének kifejezésére hivatott..., s ki tudja fejezni elméletünk, mozgalmunk erejét, 12
