Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
■ A kuliiizatal Marx. Cngeli ét Lenin izobmval amikor is kiderül, hogy nincs mögötte „semmi". A puszta közepén Potemkin- falként álló kapuzat a rendszer szemfényvesztő voltára utal. A cári hadvezér által emelt látszatépületekkel szemben azonban itt ideiglenességről szó sincs, a jól megépített díszlet az örökkévalóság látszatát kívánja sugallni. A kapuzat a tervező kifejezésével „csereszabatos" — a diktatúrák „homlokzata" rendszerint hasonló toposzokat használ, bombasztikus, birodalmi léptékekben fogalmaz, és az antik építészet bevált eszközeihez nyúl vissza önigazolásért. A homlokzat a park architektúrájának uralkodó anyagából, nyers vörös téglából készült. Minden szobor talapzatát ugyanebből a kváder falazású téglából építették, és ebből áll a parkon végigfutó (anyagi okok miatt mindmáig el nem készült) alacsony körítőfal is, amely a kulisszafal és a végfal között elrendezett szobrokat három tematikus sétányra fűzi fel. A kulisszafal három kapuja közül csak a két szélsőn (a „kiskapun") lehet bemenni, a főkapu mindig zárva van, a szárnyait nem is lehet kinyitni. A kis kapuk ideiglenesen fából készültek, a tervek szerint ezeket vaskapukra kellett volna kicserélni, amelyek acélkeretre kifeszített, egymáshoz hegesztett láncokból álltak volna. A drámai textúrájú kapuzat Illyés Gyula verssorára utalt volna: „mindenki szem a láncban”. A Szoborpark teljes neve: „Egy mondat a zsarnokságról”-szoborpark. Illyés híres verse, az Cgy mondat a ziarnokiágról 1950-ben született, és először 11
