N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

lentőségét csak azután ismerték fel, hogy a Hadimúzeum igazgatója 1931-ben felhívta rá Kadic Ottokár figyelmét, aki akkor a Magyar Barlangkutató Társulat elnöke volt.

Az első szemlék alapján Kadic 1932 tavaszán a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából - Barbie Lajos és Kiss Miklós barlangkutatók segítségével — megkezdte a „törökpincék földtani és barlangtani" vizsgálatát.

„Végzett vizsgálataim révén megismerve a várbeli barlangpincék tudományos, idegenforgalmi és légvédelmi jelentőségét, minden erőmmel arra törekedtem, hogy ezeket az évtizedek óta tudott, de lényegükben fel nem ismert, s azért eddig meg nem becsült, eltemetett üregeket felkaroljuk, kitakarítsuk, kellőképpen rendezzük, és a feledés homályából kiemelve, a tudomány, az idegenforgalom és a légvédelem szolgálatába állítsuk” — írta.

Kadic részletes tervet készített a barlangpincék feltárására, melynek megvalósításához elsőként az I. kerületi elöljáróságot sikerült megnyernie. Az elöljáróság saját költségén, Mottl János irányításával kitakaríttatta a Szent- háromság utca alatti üregeket, az addig egymástól független barlangpincéket faláttörésekkel és „altárók vájásával” összekapcsolták, majd az így kialakított, hét helyiségből álló barlangszakasz világítását is megoldották. A székes■ A Sziklakórház bejárata a Lovai úton

3>