Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
dolgozó fiatal alkalmazottakra (Cserba Dezső, Piszer István, Hanák Pál) bízta. Hamarosan kiderült, hogy a javasolt 72x100 méteres hasznos területű garázscsarnok közbenső támasz nélküli lefedése olyan statikai probléma, amelyre külön tervpályázatot érdemes kiírni. A pályázatot Menyhárd István (1902—69) nyerte meg parabolaívű főtartók közé szerkesztett ellipszis vezérívű vasbeton héjszerkezetével. A vasbeton héjak elmélete akkor még világszerte gyermekcipőben járt, a héj működésének számítására nem volt még bejáratott matematikai módszer. Menyhárd tervezett már korábban kisebb torz felületű héjtetőket, de azok tapasztalatait az óriási fesztávnál nem tudta használni. Modellkísérleteket végzett, és a számítási módszer kidolgozásához matematikus barátjától, Csillag Páltól vett leckéket a magasabb matematikából. így végül kísérleteinek eredményét közelítő számítással is igazolni tudta. A buszgarázst lefedő szerkezet 3+2+3, összesen nyolc (6 cm vastag) héjdarabból áll, a három részt hőmozgást lehetővé tévő hézag választja el egymástól. A főtartókat a padlóburkolat alatt vonórűd fogja össze. A 80 méter támaszközű lefedés építésekor a világ legnagyobb fesztávolságú héjszerkezete volt. A 26x62 méteres műhelycsarnok lefedése ugyancsak héjszerkezetű: a parabola vezérgörbéjű főtartókat konoid héj köti össze egymással a shed- tetők mintájára, vagyis 12,5 méterenként függőleges tetőablakok világítják meg a csarnokot. Az egyemeletes irodaépület és a bejáratot hídszerűén átívelő kapuépület és üzemanyagtöltő állomás a korszak jellegzetes modern architektúráját képviseli, jelentőségük azonban nem mérhető a csarnokok mérnöki teljesítményéhez. Menyhárd 1942-ben a kelenföldi héjszerkezetekről írott értekezésére műszaki doktori címet kapott. A következő év folyamán a héjszerkezetek elméletéről publikált tanulmányt, és tervezési munkájában is folytatta ezt a vonalat (szolnoki repülőtér hangárjai, a Molnár Farkas által tervezett Szentföld-templom ellipszis alaprajzra emelt parabolikus héjkupolája, majd a háború után számos vidéki gyártelep csarnoka és a pasaréti teniszcsarnok). Utolsó példánk egy építészeti, műszaki és szerkezeti szempontból egyaránt jelentős ipari együttes, a Stühmer-csokoládégyár ferencvárosi gyártelepe (IX., Vágóhíd utca 17—29.). Stühmer Frigyes 1868-ban alapította kis cukorkafőző műhelyét a Szentkirályi utcában, és néhány évtized alatt komoly nagy- vállalattá fejlesztette cégét, saját üzlethálózatot építve ki. Kiváló építészeket 7'
