Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
és iparművészeket alkalmazott az üzletportálok, berendezések, plakátok tervezésére, de a csokoládék, bonbonok és cukorkák csomagolásáéra is, megteremtve az arculattervezés korai példáját. (Kár, hogy az újraélesztett Stühmer- csokoládé nem követi ezt a hagyományt.) Nemcsak a fővárosban és vidéki városainkban, hanem Bécsben, Berlinben és Párizsban is voltak üzletei. 1928- ban a részvénytársaság új gyárépületet és székházat épített Kende Ferenc tervei alapján (VIII., Szentkirályi utca 8.). A harmincas évek végére azonban már ez az épület is szűknek bizonyult, és a sűrű beépítésű területen nem volt lehetőség bővítésre. Ekkor vásárolták meg a fővárostól a vágóhidakkal szomszédos telektömböt, ahol 1941-re egy teljesen modern új gyártelepet építettek fel. A tervezéssel a fiatal Olgyay ikerpárt bízták meg, Olgyay Aladárt (1910-64) és Viktort (1910-70), akik ugyan akkor még nem sok megvalósult épülettel büszkélkedhettek (nyaraló a Budakeszi úton, családi ház a Gellérthegyen, kiállítási pavilon a BNV-n; néhány bérházuk pedig épülőben volt), ennek ellenére nevük széles körben ismert volt. Hírüket részben családjuknak köszönhették (édesapjuk Olgyay Viktor, a századelő neves grafikusa és festője volt), nagy társasági életet éltek, és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek. Művelt, világlátott (és jóképű) fiatalemberek voltak, megkülönböztet- hetetlenül egyformák. Tanulmányúton jártak Rómában, Párizsban, Londonban és New Yorkban, számos pályázaton értek el sikert, és terveiket a sajtón keresztül is népszerűsítették. A csokoládégyár tervezésénél elsődleges céljuk a technológiai folyamatok legtökéletesebb kiszolgálása és a dolgozók számára ideális munkakörülmények megteremtése volt. A Tér éi Forrná ban megjelent épületismertetés legszebb lapján az üzem alaprajzára és sematikus perspektívájára egy celofánlapot lehet ráhajtani, amelyre kék színnel nyomtatták rá a gépeket, illetve jelölték a munkafolyamatok sorrendjét. A publikáció fele pedig arról szól, hogyan találták meg a munkatermek legideálisabb megvilágítását, és hogyan védték az amúgy is meleg üzemet a napfény túlzott hőterhelésétől. Részletesen ismertették a fény- és hőszámításokat, a technikusok bevonásával végzett kísérleteket. Ez a módszer a funkcionalista tervezés továbbfejlesztését jelentette, amely azután visszahatott az épület formájára. Ennek köszönhető például a 106 méter hosszú vasbeton gyárépület utcai homlokzatának furcsa ablakosztása. A 4,70 m belmagasságú munkatermeket ugyanis 72
