Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
A strand a Margitsziget nyugati oldalán húzódik, feltöltött területen. A parkos környezetben észak-déli tengelyre fűzték fel a hullámfürdőt, a szökőku- tat hideg vizes medencével, a nagymedencét és a nyitott-fedett termálfürdőt pergolával. A terület bejáratát az öltözőépület alkotja, a háromszintes női és férfi öltözőszárnyat összekötő oszlopos előcsarnokkal. Az öltözőszárnyakat a strand felől nyitott folyosó szegélyezi két-két üvegezett körlépcsővel, kifelé azonban tömör falakkal fordulnak, csak kis ablaksávok engedik be a fényt. A karcsú vasbeton oszlopos előcsarnokból nyílnak a pénztárak és az öltözőbejáratok. Az épület az elé állított pálmákkal és Csorba Géza Napozó nő szobrával Itáliát idézi, a kajütablakok, a csőkorlát és a kihúzott színes napvédő ponyva a hajók formavilágából merít. A téglafalak eredetileg vakolatlanok voltak, fehér meszeléssel. Az előcsarnok fölötti női napozó kék eget kerítő falait pedig - mediterrán módra - egymásba forgatott kúpcserepek fedték. Bár az együttes műemléki védelem alatt áll, meglehetősen lepusztult állapotban van. Eddig pénz csak a medencék felújítására és „látványfürdő-elemek" beiktatására jutott. Az öltözőépület elhanyagolt — friss, fiatalos mediterrán hangulata régen a múlté. Csorba Géza szobra ugyan visszakerült a bejárat elé, ám az előcsarnok hátfalát egykor díszítő Pekáry István-freskó még mindig vakolat alatt rejlik. Ha már Aba Novák Vilmos politikai vonatkozású falképeit helyre lehetett állítani, kit bánt szegény Pekáry színpompás, naivan meseszerű képe? Nem tudnánk elviselni a pörgekalappal és kackiás bajusszal ábrázolt lovas elődeink képét, amint a meotiszi mocsarakhoz érve visszahőkölnek a szép Dúl kisasszonyok idilli jelenetétől? Igaz, a festmény kicsit furcsán festene ma, a vietnami-papucsos, gumimatracos, MP3-lejátszós strandolok sorai fölött, de azt gondolom, hogy ez a kiváló épületegyüttes (és a főváros közönsége) mindenképpen megérdemelné, hogy a „Pala" visszanyerje hajdani fényét. Középületek A modern építészet legutoljára a középület műfaját hódította meg. Ennek több oka is volt. A legnagyobb presztízsű állami vagy városi építkezések a harmincas évek közepéig a konzervatív építészek monopóliumai voltak. A kultúrpolitika a historizáló stílusban dolgozó professzorokat és más magas pozícióban lévő építészeket részesítette előnyben. Ők nyerték a pályázatokat, vagy 54
