Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

ható. A további, ritkábban említett temetőneveket nem rövidítettük (ezeknél a parcellaszám sem szerepel).

Mielőtt a kronologikus bemutatásra áttérnénk, röviden szólnunk kell a budapesti temetők síremlékművészetének eddigi fontosabb szakirodaimáról. A témakörről önálló monográfia még nem jelent meg, és természetesen ez a munka sem tekinthető annak.

Igen sok hasznos írást és remek képanyagot közöltek a fővárosi síremlékekről az 1945 előtti művészeti szakfolyóiratok (Művészet, Magyar Művészet. Magyar Iparművészet. Művészi Ipar. Építő Ipar. Budapesti Építészeti Szemle, A Ház. Tér és Forma stb.)-. a recens műkritika mellett például műleírásokat korábbi, illetve újonnan felavatott alkotásokról, vagy építészek bemutató írásait saját műveikről. Adatközléseik miatt igen fontosak az egykor népszerű képes hetilapok, mindenekelőtt a Vasárnapi Újság évfolyamai.

Az 1945 utáni folyóiratokban a téma tárgyalása meglehetősen ritka, bár nem példátlan. Az egyik legjelentősebb szakirodalmi teljesítmény az Ars Hunga- rica tematikus száma volt 1983-ban, néhány máig alapvető írással, melyek közül kiemelkedik Németh Lajos elméleti jellegű bevezető tanulmánya, valamint a Gerenday-féle sírkőfaragó műhelyt (Kemény Mária), a Kossuth-mauzóleu■ Stróbl Alajos: a Kossuth-mauzóleum egyik párducszobra

7