Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

összegyűrt papírzacskó. Ebből a nézőpontból a síremlékművészet valóban nem lehet más, mint a gúnyolódó esztéták egyik legfőbb céltáblája.

A síremlékek tekintélyes része elsősorban nem műalkotásként jelentős, hanem történelmi dokumentumként, kora vizuális kultúrájának lenyomataként. Éppen ezért a temetkezési kultúra témaköre - hasonlóan az emlékművekéhez - nem csak a művészettörténet, hanem legalább annyira a történet- tudomány, a művelődéstörténet számára releváns és fontos. Egy síremlék dokumentumértéke miatt akkor is jelentős lehet, ha műtárgyként nem az. A műfaj kizárólag művészeti és esztétikai kategóriákkal azért sem értelmezhető, mert gyakran igen nagy a megrendelők befolyása és a reprezentáció kényszere, emellett sokszor a családi vagy baráti kapcsolatok döntik el, hogy ki lesz az alkotó.

Rövid áttekintésünk nem törekedhet a klasszikus magyarországi temetkezési kultúra Budapesten található emlékeinek teljes körű bemutatására: az építészeti, szobrászati és kultúrtörténeti szempontból jelentős sírokra koncentrál, melyek a ma létező fővárosi temetők összetételének megfelelően kivétel nélkül a XIX-XX. századból származnak. Nyilvánvaló, hogy ebből az időszakból sem említhetünk meg minden fontos művet, csupán egy válogatás következik a sok ezer szóba jöhető alkotásból. A korábbi évszázadokból fennmaradt, ma már javarészt múzeumokban található síremlékekről egyáltalán nem lesz szó, a XIX-XX. századi templomi sírokat pedig csak röviden érintjük. A tágabb értelemben a síremlékművészet (funerális művészet) témaköréhez sorolható szimbólumokról és címerekről, valamint szöveges emlékekről, sírversekről és sírfeliratokról szintén nem esik szó. A terjedelmi adottságok miatt nem vállalkoztunk az alkotások részletes ikonográfiái elemzésére sem. És ami a legfontosabb: ismertetésünk a síremlékekről és azok alkotóiról, nem pedig az eltemetettek kilétéről, foglalkozásáról, pályafutásáról szól.

A síremlékművészetről írva igen gyakran meg kell említeni a mai Budapest két legfontosabb temetkezőhelyét, a Farkasréti, illetve a Kerepesi úti temetőt. Ezért a két temető nevét, ahol lehet, lerövidítettük: a sír említése után, zárójelben található (F illetve K). Utánuk a parcellaszám áll - például (F 25) -, amelynek révén sokkal könnyebb a sírok azonosítása. A síremlékeknek csak a jelenlegi helyét adtuk meg, a korábbiakat nem; felszámolt vagy ellopott műveknél pedig elhagytuk a helymeghatározást, mivel az alkotás már nem lát6