Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)
A Gerenday-műhely, főként működésének első évtizedeiben, példás szerepet játszott a nagy hazafiak emlékének megörökítésében, a kialakuló világias temetőkultuszban. 1853-ban faragták Kisfaludy Károly sírkövét, amely eredetileg a Váci úti temetőben állt (K 29/2), 1855-ben készült el Garay János síremléke (K 29/1), majd 1858-ban Vörösmarty Mihályé (K fal). 1859-ben avatták fel a Kerepesi úti temető legszínvonalasabb korabeli emlékét, Lendvay Márton sírkövét (K 34/1), amelyre Dunaiszky Lőrinc fia, Dunaiszky László készített portrét, a mű igazi jelentőségét adó architektúra tervezője pedig valószínűleg Feszi Frigyes volt, aki tartós munkakapcsolatban állt Gerenday Antallal. Biztosan Feszi tervezte 1861 körül a Kerepesi úti temető eredeti öntöttvas kapuit, valamint gróf Zichy-Ferraris Manóné 1854-re elkészült és a Kálvin téri templomban található síremlékének architektúráját, melynek középkori templomi sírokat idéző, attraktív szobrászati része, Raymond Gayrard alkotása igen különösen hat a református környezetben. Szintén a Gerenday-műhelyből került ki 1877-ben a Tabáni temető honvédemléke, amely a Budavár ostromakor elesett magyar katonák közös sírjaként a kor egyik legfontosabb 48-as emlékhelye volt. Dunaiszky László későbbi munkái közül meg kell említeni Horváth Mihály 1881-ben mintázott büsztjét, a Kerepesi úti temető egyik első jelentős plasztikai alkotását, amelyet a közelmúltban elloptak a sírról (K fal). A Horváth-síremlék közelében található a megújuló hazai funerális szobrászat másik korai reprezentánsa, a Toldy Ferenc sírjára került portré (K fal), Huszár Adolf alkotása. Az 1879-ben felavatott mű az említett korabeli tendenciáról tanúskodik: a néhány évtizeddel későbbi síremlékektől eltérően itt az architektúra, arányait tekintve, még jelentősebb a szobrászati résznél. Toldy koszorúba foglalt, nemesen egyszerű portréja nem tolakodik az előtérbe, mégis a síremlék leghangsúlyosabb eleme. Huszár Adolf személye más szempontból is fontos a magyar temetői szobrászat történetében: az ő síremlékével debütált 1889-ben Donáth Gyula, a következő időszak funerális művészetének legegyénibb hangú hazai mestere. A falsírboltok sorának egy másik értékes alkotása, Balassa János kései klasszicista síremléke Engel József műterméből került ki az 1870-es években (K fal). A piramist imitáló háttér elé helyezett, portrészoborból és két allegorikus alakból álló mű az ekkor már idejétmúltnak tartott stílus legjellemzőbb síremlékmotívumait elevenítette fel. 15
