Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)
Felavatása után annyian keresték fel a temetőben, hogy a család kénytelen volt tiltakozni a síremlék körüli sokadalom miatt. Az eset azért lényeges, mert az érvek még a temetői művészetről alkotott archaikus felfogást tükrözték: a síremlék nem a művészi élményre vágyó közönség, hanem kizárólag az elhunyt és a család számára készül. A XIX. század utolsó évtizedei e tekintetben gyökeres változást hoznak majd. A XIX. század eleji figurális sírkövek másik sokat foglalkoztatott mestere Dunaiszky Lőrinc volt. Ő készítette például az Orlandiny-sír empire szarkofágját, és hozzá köthető az 1848 előtti budai síremlékegyüttes egyetlen olyan szobra, amely ma is nyugvóhelyet jelöl: az 1828 körül készült Pistori-sírem- lék. Ez a mű Dulitzky Vilmos sírjaként előbb a Németvölgyi, majd a Kerepesi úti temetőbe került (K 17/1). A fővárosi klasszicista szobrászat e ma már alig ismert fejezetének szimbolikus értékű, utolsó tanújele Szent Borbálát, a haldoklók és a keresztényekhez méltó „jó halál" védőszentjét jeleníti meg. A Váci úti temető ismert síremlékei között még kevesebb alkotás mestere azonosítható. Huber József művei közül egykor itt állt a Vogel család sírja. Feltehető, de nem bizonyos, hogy innen került a Kerepesi úti temetőbe Kraj- csovits Jánosné síremléke (K 45), melynek mára felismerhetetlenné mállott domborművét Petrik Albert nyomán Ferenczy István alkotásaként szokás említeni. Ehhez a kompozíciós séma valóban szolgáltat némi alapot, de egyértelműen csupán két fővárosi síremlék nevezhető Ferenczy művének, és mindkettő templomi sír: Kultsár Istváné a Pest-belvárosi plébániatemplomban, illetve Marczibányi Istváné a ferencesek, majd az Erzsébet-rendi apácák Fő utcai templomának kriptájában. Budapest legrégebbi, nagyrészt eredeti helyén és állapotában fennmaradt temetőrésze a Kerepesi úti temető falsírboltjainak sora, melynek kiépítése az 1850-es években kezdődött. A legrégebbi sírköveket a főbejárathoz közeli falszakaszok mellett találjuk. A közel ezerkétszáz falsírbolt mintegy hatodrésze azóta áttelepítés, felszámolás, háborús események vagy a természetes romlás áldozatává vált, de ezzel együtt is igaz: ma már sehol a Kárpát-medencében nem találunk ilyen nagy és komplex városi síremlékegyüttest a XIX. századból. Jelentősége szinte felmérhetetlen; mégis, bár az együttes névleg védelmet élvez, a síremlékeknek legalább a fele igen rossz állapotban van, közülük jó néhány folyamatosan pusztul. Pedig ezek a falsírboltok 12
