Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

■ Dunaiizky Lőrinc: a Piótori-Dulitzky- óiremlék

a korabeli Pest társadalmának páratlanul hű tükrei, és kiválóan példázzák azt is, hogyan alakultak át a század második felében a funerális reprezentáció formái.

A polgári környezetben addig kevésbé elterjedt családi sírboltok tömeges megjelenése a temetkezési kultúra jelentős változásairól tanúskodik, akárcsak a nyugvóhelyek fölé került síremlékek. A romantika eszméi és a német ajkú polgárság jelentősége révén a XIX. század közepének egyik jellegzetes síremlékformájává a neogótikus sírkő vált, és ebben az időszakban lett évszázadnyi időre meghatározó típus az ókori eredetű obeliszk is. A síremlékek, legalábbis az elit temetkezését tekintve, egyre monumentálisabbak lettek. Kialakításuk során az architektúra kapott nagyobb hangsúlyt; a szobrászati rész másodlagos volt, sok mű alkotója nem is azonosítható egyértelműen.

13