Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

József 1810 körül készült, remek faragású, hatalmas kőurnája (K 17/1), vagy a ma már mellette álló, 1857 körül készült és a Vízivárosi polgári temetőből származó neogótikus Mayer-síremlék (K 17/1). A kivételes alkotások mellett a régi budai temetők néhány tipikusnak mondható sírköve is átkerült előbb a Németvölgyi, majd annak felszámolása után a Kerepesi úti temetőbe, például a Döbrentei- (K 17/1) vagy a Grigely-síremlék (K 17/1). Az áthelyezettek között számos másodlagosan felhasznált sírkő is található, a legtöbb a budai 48-as honvédsírok parcellájában (K 31/2): ezek eredeti formájukat megőrizték, de feliratuk már újabb keletű.

A XIX. század első felének síremlékein belül nem túl nagy, de karakteres csoportot alkottak a figurális müvek. E sírszobrok egyik első és legjelentősebb képviselője Thimi József 1811-ben készült homokkő síremléke és a mögötte ugyanekkor felállított, vörös márványból faragott, hat méter magas korpusz volt a Kiscelli (Újlaki) temetőben. Utóbbi a temető számára készült halottak keresztjeként, azaz közös kegyeleti helyként, és 1932 óta az óbudai Kecske utca parkosított részén található. Schoen Arnold szerint a két mű alkotója Witwer Hermann lembergi szobrász volt, ugyanakkor a feszületet a későbbi szakirodalom Held Frigyes budai mesterhez köti. A napjainkig fennmaradt másik közös kegyeleti hely a Tabáni temetőből származik, és ma a Bécsi úton, az Újlaki plébániatemplom mögötti kertben található; a Swirak Pál állíttatta temetőkereszt létesítésének évét (1833) kronogramma tudatja.

A korabeli figurális sírkövek többségét alkotója nem szignálta. Az egyik kivétel, akihez így több emlék is egyértelműen kapcsolható, Huber József. Ő elsősorban a régi óbudai temetőkbe irányuló megrendeléseket teljesített; példaként említhetjük az 1824-ben készült Meixner-síremléket (Kiscelli temető), melyen fáklyás géniusz, vagy Siebenrock Dániel 1832-ben faragott sírját (Kórház utcai temető), melyen páncélos vitézalak kapott helyet. Eredetileg szintén a Kiscelli temetőben állt, és csak később került a Vízivárosi polgári temetőbe Schmidt Karolina 1832-ben készült emléke, melyen Huber a „tábla- bíróvilág" funerális motívumrendszerének egyik alaptípusát, a melankolikus nőalakot ábrázolta. Legnevezetesebb munkája, Fleschner Fülöp 1828-ban készült síremléke egykor a Vízivárosi katonatemetőben állt, és alkotója legtöbb müvétől eltérően nem antik allegória volt, hanem az európai katonasírokon ebben a korszakban igen elterjedt pajzsot őrző, fekvő oroszlánalak.

11