Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)
köszönhetően azonban a régi budai sírkerteket jobban ismerjük, mint a Váci útit, így valamelyest képet alkothatunk az egykor ott található, történeti vagy művészeti szempontból fontos síremlékekről is. A budai temetők legjellemzőbb sírjelei a XIX. század első felében a viszonylag kis méretű, általában mészkőből faragott fejkövek voltak, kevés díszítéssel, de gazdag szimbólumrendszerrel és bőséges, a tartalom és a kalligráfia szempontjából egyaránt figyelemre méltó feliratokkal. A klasszikus jelkép- rendszer használata még a felekezeti különbségek ellenére is egységessé tette a kor sírköveit. Legtöbbjük építő- és kőfaragómesterek alkotása volt, jellegzetes mühelytermék: nem sablonmunkák, ugyanakkor még reprezentatívabb képviselőik sem egyedi műalkotások. Kivételnek tekinthető a Vízivárosi katonatemető (Alvinczy-temető) egykori névadó síremléke, báró Alvinczy ■ Ismeretlen mester, báró Alvinczy Józsefi síremléke 10
