Matits Ferenc: Protestáns templompok - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

Közel fél évezrede jöttek létre azok a protestáns vallási közösségek, amelyekből napjainkra a magyar evangélikus, református és unitárius egyház szervezete kifejlődött. Luther Márton gyorsan terjedő tanait 1521-ben nyilvánítják eretnek tanításnak Magyarországon — ugyanabban az évben, mint Németországban. Az 1523-as budai és az 1525-ös rákosmezei országgyűlés határozatai szerint fej- és jószágvesztésre ítélték a reformáció híveit és pártfogóit.

A mohácsi vészt követően három részre szakadt ország osztrák fennhatóság alá került területein többnyire magánházakban és a szabadban tartották a protestáns istentiszteleteket. Erdélyben az 1556-as, az 1564-as és az 1568-as országgyűlés döntése értelmében a katolikus, az evangélikus és a református egyház számára egyenlő jogokat biztosítottak. Az ország török uralom alatt lévő területein - így Pesten és Budán — a visszafoglalásig működtek protestáns gyülekezetek. A budai beglerbég az egymással hitvitát folytató református és unitárius egyházak döntőbírójaként lépett fel az 1574-ben Nagyharsányban, majd a következő évben Budán tartott disputában.

A török kiűzése után Budára, Óbudára és Pestre, valamint a Buda környéki elnéptelenedett falvakba jobbára idegen ajkú telepesek érkeztek, leginkább Németországból. Budafokra a földesúr, Savoyai Jenő 1736-ban német nemzetiségű, katolikus családokat költöztetett. A három, később majd a fővárost alkotó Duna-parti városban a XVIII. század végéig protestánsok nem telepedhettek le.

II. József 1781-ben bocsátotta ki a vallási türelemről szóló rendelkezését, amely bizonyos korlátozások mellett lehetővé tette a protestánsok vallásgyakorlását, egyházuk szervezését. II. Lipót uralkodása alatt, az 1790-91. évi ország- gyűlésen nyerték el a magyarországi protestánsok azt a jogot, hogy utcára nyíló, tornyos és haranggal is felszerelt templomokat építhessenek.

A lutheránusok 1787-ben szervezték meg Pesten egyházukat, 1791-ben egyetemes zsinatot tartottak, amelyen kimondták, hogy mielőbb épüljön evangélikus templom, parókia és iskola a városban. Pestnek ekkoriban mintegy ötvenezer lakosa volt, közülük - az itt állomásozó katonaság átlagosan hétszáz főt kitevő lutheránus részét nem számítva — négyszáz volt evangélikus, és még ennél is kevesebb református hitű. Buda szabad királyi város topográfiai adottságai, valamint közigazgatási szerepe miatt kevésbé népesült be, mint Pest, és a XIX. század közepéig a protestánsok aránya is alacsonyabb volt.

5