Matits Ferenc: Protestáns templompok - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

A 620 ülőhelyes templomot 1786. augusztus 27-én szentelték fel. A homlokzatból kilépő torony 1788-ból való. A kisebbik harang, a hárommázsás 1788-ban készült, a másik kétszer olyan súlyos, és a következő évben került a toronyba. A templom melletti, 1791-ben emelt iskolát az 1838-as dunai árvíz után újra kellett építeni. A templom magasabb fekvésének köszönhetően nem szenvedett jelentős károkat, az otthonukat elvesztett emberek itt találtak menedéket. A különböző európai országokból érkezett segélyekből jutott az óbudai reformátusoknak is az iskolaépület újjáépítésére.

1845-től evangélikus istentiszteleteket is tartottak a templomban. 1848-ban készült el az orgona. 1878-ban az addig csonka fedélzetű kőtorony faszerkezetű süveget kapott. A templomtól északra, kő és léckerítéssel, kapuval elzárt udvarban áll a Kós Károly (1883—1977) tervei szerint, Zrumeczky Dezső közreműködésével 1908-ban — a zebegényi templom építésével párhuzamosan — épült parókia. A puritán főhomlokzaton a kerítéssel összhangban álló faragott, festett faszerkezetű erkély nyílik az első emeleten. A kőlábazatú, emelt tetőszerkezetű, festett üvegablakokkal díszített egyemeletes parókiaépület udvari szárnyában van a gyűlésterem.

A Kálvin téri református templom

IX., Kálvin tér 7.

Az ország valamennyi reformátusát képviselő konvent ülésén a Dunamelléki, a Dunántúli, a Tiszáninnení és a Tiszántúli Egyházkerület vezetői 1796-ban Pesten elfogadták Ráday Gedeon nagy horderejű indítványát, miszerint: „A pesti református egyház középponti eklézsiája legyen az egéiz magyar reformá- tusságnak." A konvent határozott arról is, hogy a gyülekezet épülő templomához a várostól igényeljen területet. A pesti városfalon (a mai Kiskörút nyomvonalán) kívül eső, 768 négyszögöles telket — az egykori Kecskeméti kapunál lévő régi török temető helyén — Boráros János, Pest városi bírája a következő ajánlással adta át 1801-ben a református egyháznak: „Ezen fundust a peiti református ekléziia izámára örökre izabad s minden teher nélkül való bírás végett a nemes város részéről átaladom. Bízom benne, hogy az egyház olyan épületet teend, mely az isteni szolgálatra alkalmas, mind a város díszére tetszetős, de egyébként is a szomszédoknak kellemetes leszen."

35