Matits Ferenc: Protestáns templompok - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

■ A templom hőhomlokzata éi a parókiaépület

többek között a debreceni, a kecskeméti, a rimaszombati reformátusok. A talajmunkálatok során XI. századi épületmaradványok kerültek elő, amelyeket az építkezésben hasznosítottak: a nyugati és a déli fal teljes egészében, az északi és keleti részben középkori, faragott kőalapokon nyugszik. A templom környékén 1908-ban Lux Kálmán kezdett ásatásokat. Az 1920-30-as években részleges, 1949—51 között Gerevich László vezetésével teljes régészeti feltárás folyt. A XX. századi régészeti feltárásokból kiderült, hogy a középkorban — a mai református templom helyén és környékén — a XIII. században királyi, később királynéi vár állt, kőanyagukat az évszázadok folyamán számos építkezésnél felhasználták.

Az egyhajós, téglány alakú templomtérben a bejárattal szemben lévő karzaton helyezték el a faragással, aranyozással díszített orgonát. Ugyancsak gazdag faragású a déli fal középső részere helyezett baldachinos szószék, előtte kis emelvényen áll az úrasztala. Az épület déli és északi — hosszanti — falán három-három téglalap alakú ablakot nyitottak, a nyugati oldalon az orgonát egy-egy fekvő ovális ablak fogja közre. A főbejárat feletti karzat és a jobb oldali kapuzat újabb keletű átépítés eredménye.

34