Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Az ipari éi a mezőgazdasági kultúra egyedi társítása a Millenáriion

tek. Ezt nevezte Frederick Law Olmsted, a New York-i Central Park tervezője, az amerikai tájépítés atyja „külparknak". Fontosak még azok a tárgyak, melyek erőteljes helyi sajátosságot, a jellegzetességet adják. Mivel ezek a terek kisebb méretűek és demokratikusak, sokféle funkciót kell ellátniuk - mindegyiket úgy, hogy ne szoruljon ki senki, minden igény kielégüljön, és ne támadjon konfliktus a különféle csoportok (kutyatulajdonosok és kisgyermekes szülők vagy eleven tinédzserek és pihenésre vágyó nyugdíjasok) között.

A közterek szerepe és jellege a politikai berendezkedéssel együtt változott. A kommunista rendszer idején a várostervezők a központilag szervezett, nagyszabású díszszemlék, felvonulások és megemlékezések rendezésére alkalmas területek kialakítására törekedtek. A spontán, nem hivatalos összejöveteleket éppúgy nem szorgalmazta a vezetés, mint ahogy nem bátorította azt az elképzelést sem, hogy a közterületek az esztétikai öröm forrásai is legyenek.

Ez a korszak immár a történelem szelektív hulladékgyűjtőjébe került ugyan, de a nyílt társadalomba és a szabad piacgazdálkodásba való átmenet újabb veszélyekbe sodorta a kis tereket, olyanokba, melyek nemigen különböznek azoktól, amelyek az amerikai városokat fenyegették a második világháborút követő fellendülés éveiben. Ha az egyéni gazdagság növelése nemcsak lehetővé, hanem elsődleges céllá is válik, mindazok, akik megtehetik, elhagyják

7