Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

vezzük. Némelyik tér olyannyira elvesztette eredeti funkcióját, annyira piszkos, zsúfolt és embertelen, hogy az egykor legendás színésznő, híres államférfi vagy forradalmár neve, amelyet bitorol, lassan már nem kelt bennünk mást a zajos és büdös, dühöt ébresztő közlekedési csomópontok képzeténél.

E könyv tárgyai a városi terek harmadik típusához tartoznak, többnyire kisebbek, eldugottabbak. Piacok, hétköznapi találkozók, zseniális sakkhúzások, hiábavaló viták, titkos találkák, krétával firkált, rövid életű alkotások, rögtönzött ünneplések és spontán mindennapi események helyszínei.

Mi, a városlakók, vajon felfogjuk-e igazából felmérhetetlen jelentőségüket?

Nézzünk bármilyen városi teret! Mindegyikben benne rejlik a lehetőség, hogy városi létünket befolyásolja. Az átszállóhelyek azért fontosak, mert lehetővé teszik, hogy eljussunk a város egyik pontjáról a másikra. Hatalmas tereinkből áll össze kollektív panteonunk, amely történelmünket, társadalmunkat, kultúránkat értelmezni segít, ezek a terek adják meg városunk sajátos arculatát. De mindennapi életünket valójában a szerény méretű és szegényesen felszerelt közterek alakítják, tervezett és spontán funkciókkal. Meghatározzák a környék jellegét, ahol élünk, és megadják találkozásaink alaphangját. Ha a várost úgy tekintjük, mint egy házat, hatalmas tereink benne a báltermek, az átszállóhelyek a folyosók, a kis közterek pedig az igazi nappalik.

Az ideális tér apró, mindennapi örömöt visz városi életünkbe. Elősegíti az egyén és a közösség találkozását, arra ösztönöz különféle társadalmi csoportokat, hogy megismerjék egymást. Köztereink bizonyos értelemben a város mikrokozmoszát jelentik. Arra kell rávenniük bennünket, hogy kilépjünk házainkból, osztozzunk a parkokon ismerőseinkkel és idegenekkel egyaránt. Olyanoknak kell lenniük, hogy szeressünk ott időzni, és ne csak átrohanjunk rajtuk hazafelé menet. Nyújtsanak rá lehetőséget, hogy szervezetlen formában töltsük el időnk egy részét másokkal, aktívan bekapcsolódhassunk valami játékba, beszélgetésbe, vagy passzív szemlélőként figyelhessük meg a többieket, esetleg apró-cseprő ügyleteinket intézzük itt: például megvásároljuk a szezonális gyümölcsöket. A lehetőségek száma végtelen.

Sok minden befolyásolja, hogy mitől telik meg élettel egy tér. Az esztétikai kritériumok a legnyilvánvalóbbak, de ugyanolyan fontos az is, hogy gyalogosan könnyen megközelíthető legyen, lehetőleg kellemes, csendes kis utcák övezzék, legyenek a házak földszintjén vonzó úti célok, például kávézók és üzle6