Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ £gy csendéi pillanat a Klauzál téren könnyen eljjeledteti, hogy ez itt a város egyik legsűrűbben lak ott területe

ban is olvashatjuk. Egy helybéli a közeli Kazinczy utca 7.-ből így emlékezett vissza a gettóra: „Az utcára persze csak a gettón belül, ioh-5h-ig volt szabad kimenni. A Klauzál téren volt a temető. Koporsó nem volt, szekrényeket vágtunk szét, abban temettünk. Itt temettem el a nagyapámat is.” 1945. január 10-én, csak napokkal a szovjet felszabadítás előtt, 45 zsidót öltek meg a közeli Wesselényi utcában, mindössze néhány lépésre a rendőrségtől. A halottakat a Kazinczy utcai zsinagóga kertjében és a Klauzál téren hagyták.

A Klauzál tér 10. számú épülettömbben szinte kizárólag szoba-konyhás lakások vannak, a nyolcvanas évek elején még nem volt saját fürdőszobájuk, és a vécéket is csak a hátsó lépcsőn lehetett megközelíteni. Mégis mindazok, akik a teret akkoriban tanulmányozták, megjegyezték, milyen sok lepusztult ház meg tudott őrizni valamit a méltóságából a virágcserepekbe kiültetett színes virágoknak és más, az épületek csinosítására tett erőfeszítéseknek köszönhetően. Különösen a 17. számú házra hívták fel a figyelmet: „Van valami megható e régi pesti bérházak lakóinak görcsös lokálpatriotizmusában, ahogy megpróbálnak szépséget és lakályosságot varázsolni oda, ahol már nincs."

A 9. szám alatt található a környéken, valójában az egész városban, fogalommá vált intézmény, a Kádár étkezde. Több mint ötven éve nyílt meg, de

35