Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Károlyi-kert. 1965

tisztaság, a méltóságteljes fák gondozottak és egészségesek. Minden irányból kerítés övezi, és mivel csendes utcák veszik körül, ha gyalog közelítjük meg, kellemes élményben lesz részünk, mert barátságos, kényelmes és védett helyen érezzük magunkat. A téren nagyon eleven társasági élet zajlik, és olyan apróságok teszik még vonzóbbá, mint a játszóterek bejáratátjelző, borostyánnal befuttatott átjárók. Főbb nevezetességeinek egyike az az 1904- ben Kallós Ede által készített mellszobor — szép szecessziós talapzaton —, amely a 48-as forradalmár, politikus Irányi Dánielt ábrázolja.

Történelméhez híven a tér a mai napig egy XIX. századi zöldellő angol táj hangulatát árasztja számos kanyargós ösvényével, melyeket időről-időre kis mezők szakítanak meg. Majdnem olyan, mint egy londoni park kicsinyített mása. Sajnos azonban a kihelyezett táblák még mindig tiltják a fűre lépést — bár ez a szabály szerencsére a város többi szabad zöld területén kiment a divatból —, pedig mire is vágyna jobban egy belvárosi lakos, mint hogy lehe- veredjen a puha fűbe? De van kellemes meglepetés is - egy makulátlan tisztaságú nyilvános vécé, amely a bejáratnál ülő, barátságosan csevegő két idős hölgy jelenléte ellenére valójában ingyenesen használható. Az épület jelentősége legalább annyira történelmi, mint gyakorlati, mivel az eredeti

2/