N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

Halak és vadak a föld alatt - a Nagycsarnok pincéi

Az 1880-as években még vita folyt arról, hogy az első- és másodfokú bíróság székháza, egy újabb városháza vagy a központi vásárcsarnok épüljön-e föl a Vámház mögött, az úgynevezett Sóház-telken. A főváros csak 1892. június 30-án döntött arról, hogy a Belváros szabadtéri piacát kiváltani hivatott, valamint a nagybani kereskedőknek is otthont adó vásárcsarnokot helyezi el a Ferencváros szélén, a Dunától nem messze. A tervpályázat kiírásakor kikötötték: az épületet teljes egészében alá kell pincézni, de gondoskodni kell arról, hogy az alagsor legmélyebb pontja is az átlagos dunai vízszint fölött maradjon. Azt is meghatározták, hogy a pince belmagassága legalább három méter legyen, jó legyen a szellőzés, a világítás és a csatornázás. Külön kívánalom volt egy alagút megtervezése, hogy a dunai rakpartra érkező áru behordá- sát megkönnyítsék. A százhúsz méter hosszú alagútban két keskeny vágánynak és egy gyalogjárónak kellett helyet hagyni.

A tervpályázaton Pecz Samu elképzelése győzedelmeskedett. Az építész 1893 januárjában kapta meg a megbízást, s az általa felügyelt munkálatok végeztével 1897. február elsején kezdődött meg az árusítás az új épületben.

■ Élelmiizer-áruház a rési raktárak helyén

<5