Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ A Mo&zkva téri álloméi a legmélyebb

tübbingekkel (kör keresztmetszetű alagutak vagy aknák építéséhez használt, viszonylag vékony falú, bordázott falazóelemekkel), monolit vasbetonnal vagy résfallal épült szerkezetekkel, illetve ezek kombinációival biztosították. Az öntöttvas tübbingekkel bélelt lejtaknák belső átmérője 7,9 méter, ilyenben utazhatunk az Astoria állomásra. Ott, ahol a nagy forgalom miatt négy mozgólépcsőt kellett elhelyezni, ikeraknákat építettek. Átmérőjük egyenként 6,3 méter, a körszelvények metszésvonalában oszlopsor biztosítja az alagutat, hasonlóan az öt- vagy hatalagutas állomások (Astoria) szerkezetéhez. Oszlopok nélküli, impozáns, négy mozgólépcsős lejtaknát alakítottak ki a 3-as metró Nyugati pályaudvari déli kijáratánál.

Az 1950-es években a vonalalagutak, az 1960-as években a felszíni kapcsolatok építése folyt. Kezdetben nagyméretű betonszekrényeket süllyesztettek le (Astoria, Keleti pályaudvar, Deák tér), majd ebbe építették be a mozgólépcsőket. A résfalas építéstechnológia meghonosodásával (a résfal vízzárásra, vagy teherviselésre szánt fal, amelyet a talajba süllyesztett résben hoznak létre, többnyire beton betöltésével) már ezzel épültek a mozgólépcső gépházai (Blaha Lujza tér, Kossuth tér, majd a 3-as metróvonal állomásai). Mivel a mozgólépcsők mellett hagyományos (alternatív) lépcsők nem épültek, egy állandó tartalékkal

S6