Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
■ A Tabán az 1920-00 években fejlesztési terv megvalósítását az első világháború még elodázhatta, de az 1929-es gyógyfürdőtörvény végleg megpecsételte a Tabán sorsát: helyére fürdővárost terveztek. 1933. május 23-án mondták ki a végső szót. A 3700 lakost meglepő gyorsasággal kitelepítették, és nekiláttak a lakóházak, iskolák, üzletek, pincék elbontásának. 1935-37 között a területet parkosították. Az új tabáni fürdőszálló tervei ugyan elkészültek, de megvalósítását a közeledő második világháború már megakadályozta. Budapest ostroma jelentős károkat okozott a néhány megmaradt épületben, a viszonylag épen maradt tabáni Szent Demeter szerb ortodox templomot pedig 1949-ben, Sztálin születésnapjának tiszteletére lebontották. Az utolsó „fazonigazításra" az Erzsébet híd 1964-es átadását megelőzően került sor. Ismét működővé tették a Szent Gellért-szobor alatti vízesést, a parkokat felújították, az útburkolatot, a villamoshálózatot átépítették. A tabáni lankákon közparkok, teniszpályák létesültek. Néhány emléktábla, a hajdani népszerű budai orvosról — Hegedűs Jánosról - elnevezett Hegedűs köz sikátora, a nagy forgalmú Döbrentei utcában található Tabán Emlékkiállítás és Dokumentációs Központ sajnos ritkán látogatható, látványos gyűjteménye (Döbrentei utca 9.-Apród utca 10.) és az egykori lépcsők utódai emlékeztetnek Casanova, Krúdy Gyula és Szerb Antal hajdani Tabánjára... 21
