Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

Gellért-hegy: díszlépcső a névadóhoz

Amikor az Erzsébet hídon autózunk a budai oldal felé, a Gellért-hegy blokkoló tömegét feloldja a hangulatos lépcsőpár között csordogáló vízesés és a felette több mint egy évszázada áldást osztó Szent Gellért-szobor. Különösen ősszel lenyűgöző a látvány, amikor a természet teljes színskáláját felvonultatja. A hídon kialakuló gyakori közlekedési dugók kényszervárakozását is elviselhetővé teszi ez a látvány, amit újabban a szerelmesek vízesés fölé kifeszített vásznai (mondjuk: „szeretlek, Marikám" felirattal) tovább színesítenek.

A ma látható - a XIX—XX. század fordulóján kialakult - képet alapvetően az Erzsébet híd megépítése (1897—1903) alapozta meg. A Közmunkatanácsot megalakulása óta foglalkoztatta a Tabán rendezetlen, világvároshoz nem méltó városképe. A változtatási szándékot tettek is követték: az 1878-ban hozott első határozatot 1890-ig 116 lakóház lebontása követte.

A másik szálat I. Ferenc József szőtte a történetbe, aki 1898-ban tíz magyar múltat dicsőítő szobrot adományozott a nemzetnek. Ezek sorában az egyik

■ Lépcsőiorok Szent Gellert püipökhöz, igio körül

22