Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
A török hódoltság alatt fürdői igen népszerűek voltak. Később az Ördög-árok partjára és a környező domboldalakra szerbek telepedtek, a környéket ekkor Rácvárosnak is nevezték. A cserzőlétől bűzlő utcákban tímárok generációi éltek és dolgoztak. Az 1766-tól üzemelő hajóhíd budai hídfője a Tabánban volt. A hegylábi partszakaszon alakult ki a budai oldal első kikötőhelye, így a városrész a kelet—nyugati kereskedelmi ütvonalak meghatározó pontjává is vált. Ettől a szereptől csak a Lánchíd felépítése fosztotta meg. A környező lankákon jelentős szőlőművelés folyt, az egyre zsúfoltabb városrészben iparosok és kereskedők is megtelepedtek, és az elemi csapások (az 1810-es tűzvész, az Ördög-árok árvizei) ellenére egyre többen laktak itt. A sajátos összképet mutató Tabán területén a XIX. század végén közel ezer, lépcsőszerű teraszokon elhelyezkedő ház állt. A teraszokon álló házsoroknak nem is adtak utcanevet, a térképeken is 1., 2., 3., 4. sornak nevezik őket, viszont a lépcsőket elnevezték — általában foglalkozásokról (kőműves, pásztor stb.) vagy személyekről (Jakab lépcső). A párhuzamos utcákat lépcsők és meredek gyalogutak szelték át - mintegy keresztutcaként. Bár a házak városiasak voltak (sok vendéglővel, kocsmával, üzlettel), nem hiányzott mellőlük a disznóól sem. A XIX. század végén a filoxéra elpusztította a szőlőket, a „budapesti Mont- martre-nak" is nevezett Tabán ezután az egyesült főváros romantikus mulatónegyedévé, írók, költők, művészek, pest-budai bohémek második otthonává vált. Ennek ellenére a fejlődő világváros, a rohamosan bővülő Budavári Palota, a közelében megépült Erzsébet híd egyre ellentmondásosabbá tette a csatornázatlan, egészségtelen lakások tömegét őrző Tabán jövőjét. Drasztikus lebontását többször is elhatározták, a hírre elkötelezett hívei (Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő) felemelték szavukat, a festőművészek pedig a bontás megkezdésekor valósággal megrohanták a girbegurba utcákat, hogy megörökítsék őket az utókornak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a XIX. század második felétől változtatni akart a városrész kedvezőtlen adottságain. Szabályozták és befedték az Ördögárkot, a fürdők fővárosi kézbe kerülésével az egész tabáni terület rendezése egyre sürgetőbbé vált. Az Erzsébet híd átadása, a budai hídfő méltó rendezése, a villamosközlekedés kiépítése, az Attila és az Árok utca kiszélesítése révén egyre jobban szorult a hurok a Tabán körül. Az 1913-ban kidolgozott 20
