Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

tovább. Ekkor kezdődött az épület rohamos pusztulása. 1979-ben beomlott a tető a tóraszekrény felett, majd később az utcai rész és a kupola között is. Az egykor lenyűgöző hatású berendezés is odaveszett. Az omlás után a zsinagóga épületét a hitközség értékesítette. A magánkézbe került épület felújítása a 80-as évek végén kezdődött, és mára csaknem befejeződött. Felmerült, hogy új, profán funkciót kap: tőzsdeépület lesz. A sajtó és a közvélemény nyomására a befektetők elálltak ettől. Pár éve a Magyar Holocaust Múzeum helyszíneként került szóba. 2003-tól a tulajdon visszaszállt a zsidó hitközségre, az épület jövőjéről még nincs végleges döntés. A Terézvárosba özönlő, zsidó emlékekre, a múlt századforduló kultúrájára kíváncsi évi százezres turistatömeg érdeklődése alapján ígéretes, egyedi lehetőség a Világörökség épületeinek rávezető területeként védelemre ajánlott, a Dohány, a Rombach és a Kazinczy zsinagógák kijelölte zsidó háromszög hit-, kultúr- és építészet- történeti szempontból egyaránt kiemelkedő — a prágai zsidónegyedhez hasonló — kultikus-kulturális hasznosítása.

A Dessewffy utcai zsinagóga

A XIX. század végén a pesti polgár mindennapi kikapcsolódását a Terézvároson túli Városliget jelentette, ahová a zsidónegyed tengelyének számító Király utca vezetett. A korábban korzószerű utca a század második felében, a zsidó betelepüléssel egyre inkább átalakult. Forgalmához képest már keskeny volt, és zsúfolt bevásárlóutcává vált, sőt a járdákat ellepő árusok napi piaccá tették. A korábban itt kocsikázó, kilovagló városi elit ezt nem érezte az egyre európaibb Pesthez méltónak. A kiváltására merész városrendezési beruházás keretében megvalósított Sugárutat (a későbbi Andrássy utat) 1885-ben adták át, világvárosi rangú összeköttetésként a Belváros és a Városliget között.

A város tervei ellenére a XIX. század végére a Király utca környéki zsidónegyed átterjedt az új Andrássy út túloldalára is. E környék utcáit kispolgári egzisztenciák, jól-rosszabbul asszimilálódó zsidó rétegek lakták. A magasabb pozíciójú középrétegek a kor „gangos" házainak utcai, sokszobás traktusaiba, az alsóbb rétegek a mélyen hátranyúló udvari, hátsó- és sokadik udvari kisebb lakásokba költöztek. A Terézváros egyszerűbb zsidó lakói: kocsisok, fuvarosok a Dohány-templom átadása után nem sokkal inkább már új ima42