Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
79 Beszéljünk tehát Pobrányi Gábor regényéről,mint regényről.Vo - naivezetése,annak ellenére,hogy huszonnégy óra idegfeszitö történetébe sűrítve egy élet javát mondja el,néhány kis bökkenőtől elte - kintve,biztos és töretlen.Tiz év magukban is izgalmas eseményeinek s a belőlük leszűrt tapasztalatoknak a döntő napon lezajló cselek - ménybe tömörítése a klasszikus drámáéhoz hasonló feszültséget te - remt.A keret-történet pedig a " nem--lehet-a-kézböl-kitenni-olvas - mány " jellegzetes példája.a gyakran megrázó részek legkiválóbbika a sötét erdőn keresztül vezető menekülés leirása.E húsz utolso ol - dalnál izgalmasabb és egyúttal művészibb Írást ritkán olvashatunk , A regény hangja végig éles,gyakran durva.Nem 3zabad azonban el felejtenünk,hogy a kocaforradalmár lázadozo természet s hogy a re - gcny nyelvezete a hős jelleméhez idomul. Kétségtelen és sajnálatos,hogy egyes részek a nagy-közönség iz lésének hizelegnek,de közvetve ezek is Pobrányi Gábor többre-s ta - Ián nagyra-hivatottságát bizonyítják,ugyanis feltűnően rosszul si - kerültek» Vissza kell azonban utasítani azt a vádat,amely szerint a re - gény, Rezek atya kifejezésével élve "also-fiokos" ,v igyis, amint a sze mérmes lélek-kertész további fejtegetéseibül kitűnik,trágár.Rezek a tya írástudatlansága mindazok előtt,akik eddig irodalmi tevékenységét figyelemmel kisérték,nyilvánvaló volt»Pobrányi Gábor könyvéről irt bírálatával bebizonyította,hogy olvasni se tud.Eltekintve attól, hogy az " Un révolté du dimanche " nem Szent Imre herceg regényes - életrajza,hanem a XX.század szellemi útvesztőiben többször irányt - tévesztett,de egyébként egészséges és ivarérett fiatalember történe te,a mü érzékisége szükségszerű.a különböző eszmények iránt közöm - bőssé vált Tóth Árpádot első sorban az eltűnt Prancoise-hoz kötö esztelen szerelme vezeti újból Nyugat felé,mert amiként a szenvedő húson diadalmaskodik a szellem,úgy a meggyötört gondolat kiutját a testben keresi.Hivatott bölcselők boncolják a kérdést,van-e az élet ben szabadakarat,vagy pedig az elöre-elrendelés könyörtelen párán — csainak engedelmeskedünk-e,de vitán felül áll,hogy a regényben a szükségszerűség törvényét kell szem előtt tartani.a kocafőriadalmár tehát okkal érzéki,mint ahogyan,mikor eszményeiben,szerelmében s ma° gában csalódva elvérzik a gyilkos almán,ugyancsak nem a véletlen áldozata.Érezzük,ez az ember nem végezhette másképp,mert korai ha - Iáira ítélte öt az élet. Ezen az aknán robban fel Rezek Atya s a többi várható emigrá - cios bíráló érvelése is,,A szükségszerűség törvényének engedelmesked ve,a szerző egyúttal Ítéletet is mond hőse felett - természetesen a kötelező iroi tárgyilagosság feladása nélkül.Különben is,az irot hö se jellemtelensége miatt elmarasztalai,amint Rezek atya teszi,sötét tudatlanság,ha nem rosszabb,Tóth Árpád jellemén megbotránkozni pe - dig képmutatás.A fiatal magyar lelke együtt hasadt \ világgal,mint a finom földrengés -jelző-készülék,amely a hidrogénbomba hatását érzékeltetve megrepedt.A háborúk halottait azok siratják leghango - sabban,akik a halálba küldték őket.a hideg háború erkölcsi halottait azok a különböző világnézetekre heccelök vetik meg legjobban,a - kik ezért a lélekgyilkolásért felelősek. ” De magyar nemzeti szempontból ajánlatos-e Tóth Árpádot mu - tatni fel a saját sokszínű sorainkból ? "teszi fel a kérdést az i - rodalmárkodo hazafi.Azt hiszük,Rezek atya aggodalma alaptalan. Nem
