Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

63 -ïïidaoék 2D.3jq'naradtak soká,Amint elmentek,Malraux a kérdéssel állt elő,hajlandó volna-e Kun elvállalni,hogy Buharinnal együtt végezze a tervezett enciklopédia szovjet munkatársainak a kiválasztását és irányítását.Megmondta azt is,hogy azért kéri erre éppen öt, mert Buharinon és Kunon kivül nem ismer erre más megfelelően széles látókörű vezető embert.Kun elfoglaltságára és betegségére hivatko - zott,de nem utasította véglegesen el a gondolatot.

Kun ellentétben azzal,hogy ha csak velem beszél,Malraux jelenlétében nem eruptiv,még csak nem is spontán.Mié lőtt mond valamit , szünetet tart és következetesen kitér minden túl egyenes kérdés e - löl.

Bábel se,aki Malrauxt régebbről ismeri mint engem,szintén nem egészen nyilt a Malrauxval való érintkezésben,Azért-e,mert Malraux innen visszamegy külföldre és mert fontos,hogy milyen benyomásokkal megy vissza abba a Franciaországba,melyhez ma a Szovjetunió a leg - nagyobb reményeket fűzi ?

Rajtakaptam saját magamat,sőt még M,-et is,hogy Malrauxval szemben mi is ugyanazt tesszük,amit BábelrAzt tesszük,ami ha itteni barátaink teszik felünk szemben,bennünket magunkat nem egyszer szin te elkeserit : nem arról beszélünk,hogy mennyire kinoznak bennün - két bizonyos tények,hanem arról,hogy hogyan kell őket érteni.Igye - kezünk megtalálni,illetőleg megadni a "magyarázatokat " .S mindennél furcsább,hogy ezek a 11 magyarázatok " közben helytállók !

A teljes őszinteség azonban megint valami más.

1936.március 260

A szovjet irok házában hetedik napja szakadatlanul tart a

"soveSöanje" a formalizmusról és naturalizmusról.Ma este mentem el oda s jobb lett volna,ha nem teszem.a formalizmusról és naturaliz - musrol szóló vita folyamán egyik iro aszal támadt a másikra,hogy az -meleg alsoruhát küldött Szibériába egy barátjának,akit trockizmus miatt deportáltak oda.Akit aposztrofáltak ( Pilnjak ?)sápadtan s ma gábol kikelése--állt fel és ment az emelvényre .Tagadta a " vádat ",de bosszúból hasonló módón denunciálta támadóját.Meghallgattam még Her bárt semmitmondó és Bábel szép,dea kérdés lényegét óvatosan elkerülő felszólalását s aztán mint lef01 rázott kutya somfordáltam haza . Most itt ülök egyedül.Azt reméltem, itthon lesz M. .Telefonált azon-«-» ban,szintén " sovescanje "-ja van s éjfél előtt aligha lesz itthon,

1936.junius 4*

...A nagy hőség miatt Bábelnél nyitva az ablak és az ajtó s ahogy megyek fel hozzá,a küszöbre érve egy ingujjra vetkőzött embert látok,elörehajolva,széles háttal,arca a két keze köze temetve s ahogy elörehajól,hátul az inge kicsúszott a nadrágjábol,látom,hogy a háta,a válla,mintha hideg lelné,hevesen,de hangtalanil rázkódik.Bábel tán két lépésnyire tőle ül az Íróasztal előtt,állát balkezére támasztja komoran és mozdulatlanul s ugyancsak hang nélkül mered ma ga elé.Vissza akarok fordulni,de Bábel még ugyanabban a pillanatban észrevesz és nem a természetes hangján,hanem olyan h rngosan hiv , hogy csak jöjjek beljebb,hogy erre vendége egyszerre zavartan egyenesedik ki.Ekkor ismertem rá Eisensteinre,akivel ugyanebben a szobában már találkoztam néhányszor.Mikor először láttam,bizonyos el - fogultsággal közeledtem felé je»hiszen ö volt az a nagy Eisenstein , aki úgy hozzátartozott az októberi forradalom művészetéhez,mint John Reed könyve a forradalom történetéhez.Elfogultságom nyomban el oszlott,mérőkédves emberrel álltam szemben,aki élvezte a tréfákat