Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

62 -művelő közösség megszületését kell hogy eredményezze.A problémátlka, melyből Malraux kiindul,individualista és individuális.Gorkij alap - véleménye azonban a lázito társadalmi valóság,a lázitoan megalázó , társadalmi okokbol fakadó emberi szenvedés„Gorkijról úgy képzelem , hogy szereti az embert és pedig azzal a szenvedéllyel,melyet Malraux ban elsődlegesen a szépség,igazság,az emberi méltóság gondolat a vált ki.Nekem Gorkijjal való beszélgetésből Malraux a következő jellegzetes részletet mondta el :

Malraux : Mi a véleménye Dosztojevszkiröl ?

Gorkij : Rossz0Nem szeretem a prédikátorokat s Ö még azonfelül theologus is volt,

Malraux : Különbséget kell tenni két Dosztojevszki között.Az a Dosztojevszki„aki azt kérdezte,hogy mi a világ,az a felelettel e gyütt,amit erre i kérdésre adott,elavult„Az a losztojevszki azonban, aki azt kérdezte,hogy mi az élet,mi az ember az embernek,a magányosság kérdezője és az egyesülés kereső je,az kérdésével előremutat és nem avulhat el.

Gorkij i a legfontosabb kérdés életben épugy mint irodalomban sokkal egyszerűbb,To3.sztojnak volt igaza,a kérdések sokkal egyszerűd bek mint ahogy a pap Dosztojevszki állitja.A legfontosabb kérdés egy szerűen igy hangzik : mi az,amit termem kell?

Malraux : Minden nagy művész alapélménye a megdöbbenés az élet ténye láttán.ügye tért-e velem,hogy minden nagy művész műve mögött el södlegesen a kérdés áll ; mi az élet,minek élni ?

Malraux szerint Gorkij bizonyos fenntartásokkal ugyanide egészben véve egyetértett ezzel a fogalmazással és egyetértett vele ab - ban is,hogy az újabb szovjet irodalom ép azért " hig ",rnert nem akar ja tudomásul venni,hogy ez a kérdés meg nem kerülhető.

Malraux,Herbart a feleségével és én ( M„dolgozik,nem jöhetett a kórházból)Kunnál ebédeltünk.Ebéd után megjelent Kun ve je,a párt fiatal költő je,Hidas Antal is ( a feleségével,akit én utoljára mint szép kis babát láttam a szovjetházban Budapesten).Malraux maga me - sélte el nekik,hogy mikor az én kiséretemben ellátogatott az Írószövetség székházába,ahol a párt legújabb megállapításai alapján ép meg kezdődött a nagy tanácskozás a formalizmus és a realizmus kérdéséről, látva az emberekkel teli nagy termet a kérdéssel hajolt a fülemhez : " Tout ca écrit ? "(Tíz mind ir"?)Neki - vallotta be Hidas felé for - dúlva - ha művészetről van szó,nem tűnik bizalomgerjesztőnek a nagy társas megbeszélés.Hidas arra kért,mondjam meg Malrauxnak,hogy Pas - ternák az,akivei a legtöbb baj van,mert nem akarja belátni,hogy le - hetetlen és megengedhetetlen 1936-ban a Szovjetunióban olyan verset írni,melyben minden strófának az az ismétlő sora,hogy " Na dace spjat " - hogy a dácsán,a nyaralóban aludni jo.

Erről a kérdésről valóban lehetne sok érdekeset gondolni és mon dani.De ami itt történt : egy igen jelentős költői műből kiragadtak eg5- verset,annak is egyetlen - zeneileg egyébként igen szép - sorát és europ;^L nevű forradalmi szovjet irok úgy rontottak ezzel a verssorral Pnternákra,aki ott ült a teremben,mintha dicsérni az alvást a dácsán a legaljasabb szándékkal és sikeresen elkövetett ellenforra - dalmi cselekedet lenne.A legcsunyább az egészben a nivo.A magamfajta szemlélő nem utasíthatta el a gondolatot t azoknak,akik itt a leg - hangosabbak,egyáltalán nem a poézis,de nem is a forradalom ügye a fontos,hanem egyszerűen élvezettel vetik rá magukat egy költőre s ki tudja miféle - illetőleg nyilvánvalóan nem önc-stlen és nemes motívumoktól vezéreltetve.