Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

készült vele,Erre az aniiaális ösztöniségü,meztelen, szemérmetlen , sikolto panaszra és kozmikus uszításra azt mondtam akkor,élve teg döb kenéssel:Nagyon,nagyon szép.S ö azt felelte a telefónba,boldogan-"bol dogtalanul : "Nagy on, nagy on fáj%De nem tréfásan vagy pathetikusan; inkább lethargikusan.A halál árnyékozta be s ö feszülten figyelte a hi reket,miket mélyből önszava hozott,.

El tön a- föld és elmorzsol a tenger, *

Azt mondják,hogy meghalok»

De annyi mindenfélét hall az ember.

Hogy erre csak hallgatok.- 54 -A föld és haragos tenger szólították,s mégegyszer megpróbált "könnyű fehér ruhában"indulni az istenek el7.$n."Világosodik lassacskán az el mém" - merte hinni,mikor egészen beborult már fölötte,s halálos szorongása, riadtsága s roppant vágyódása a "Rejtelmek"rejtelmes s leg - mélyebb zengésű strófáiban folyamodott a szél és a vizek arcpirito nyelvén,a szerelmi kérés ősi dallamával,egy nö kegyéért.az olálkodo semmi ellen pöröl/a tudásnak tett halhatatlan panaszt,az ősi rette - net ült raj ta, amely Adyt is me gdadogtatta, lemeztelenítette .,Megpro bált játszani is még,de a "k" betűk kemény és kerge koppanásátol a halál nyugalmas "1" betűjéhez kívánkozott:

"Piros vérben áll a tarló Lágyan ülnek ki a boldog 8 ameddig a lanka nyúl Halmokon a hullafoltok.

Kéken alvadó Sir az apró Alkonyul, "

Gyenge gyep és lekonyul.

ILLIK KORTAESAINÁK Ítéletet mondani a kortárs müve fölött?Egyszer,a "Medvetánc"megjelenése után,tréfálkozott velem,hogy tanáros - pedánsan osztályozom a költőket,Igen,mondtam,öt jegyem van:rossz köl tö,jobb költő,jo költő,kitűnő költő és nagy költö.-Engem minek tar - tasz?-kérdezte hemiskásan,elismerésre szomjasan.-Már több vagy,mint kitűnő,de még nem vagy nagy - feleltem,félig tréfálkozva,félig meg - gyözödéssel.-Ohő,-csapott rám,-nem úgy van ám!Én már most,még ha itt e helyben meghalok is,nagy költö vagyok.(Ne higyjék,hogy hencegve, öntelten mondta ezt ; tárgyilagosan,ahogy verseit irta és előadta". Gyakran kiabált,sohasem szavaltjutálta a fejhangot és a színészies hangfestő versmondást.a verseit nem is szabad szavalni,csak csende - sen,mint aki vall"felolvasni",recitálni.)Vitába szálltam akkor vele, a műitész pedantériájával:hogy vannak még hiányok,feladatok müvében, hogy-mint meg is Írtam:-"szerelmi költészetében van valami befejezet lenség.o.az Odában-uj hangot pendit meg,férfihangot,de csak egyetlen egyszer,holott többször szeretnénk hallani mély bugását..."S hogy a végső kérdésekhez,a lét értelméhez,a halál rettenetéhez még nem is nyúlt.Ragaszkodtam sémámhoz a"nagy"költészetröl;tudatosan közöltem vele a nagyság pályázati feltételeit.Remegve és tehetetlenül láttam aztán,amint e"feltételcket"hamar s önvesztére,természetének,sorsának irgalmatlan törvénye szerint teljesíteni kezdte.Irtozatos árat fizetett a nagyságáért !De semmivel sem maradt ados.Alig vigasztal most más,mint,hogy megmondhattam neki ezt,hogy hódoltam neki.Ki látta meg öt?Néhány barát,a munkás,aki azt irta részvétlevelében,hogy úgy szerette verseit,"mint gyerek az anyja tejét",a villamoskalauzok,üzemi dolgozok,vidéki orvosok,sofőrök,utodállami diákok,névtelenek,akik el árasztották á SZÉP SZÓ szerkesztőségét részvétleveleikkel.S a babo - nát,hogy kortárs nem,csupán az idő Ítélhet ügyében,elvetjűk.József Attila igaza neu. kétséges.Az egyetlen volt Adyék generációja után,akinek megadatott a tökéletesség képessége s akinek nem néhány verse, hanem egész müve megérdemli az örökkévalóságot.