Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
47 -szeretet és megbecsülés után...Vagy nézzük a "Dal"-t,a háromszor ismételt sorával : Derűs vagyok és hallgatag. Ez az állito mondat a törvény,a "kell",a jelmez,'de már a "hallga - tag" kissé,érzelmileg,gyöngíti a "derű" igazát,mert a hallgatagságban komolyság van.S a többi sor ? -Derűs vagyok és hallgatag pipám és bicskám elhagytam Derűs vagyok és hallgatag. Hopp szél,fúdd szét e dalomat ! Nincs senki,akire rámondjam örömét lelte nyomoromban. Felhő valék,már süt a nap Derűs vagyok és hallgatag. A többi sor felvilágosit arról,hogy ha van itt szó egyáltalán derűről, akkor csak nagyon elkeseredett,a minden-mindegy derűjéről lehet szó ! Bravúros ennek a versnek a kétértelműsége ! íz "elhagytam" je lentheti hogy íelvesztettem,de jelentheti (s inkább) az elhajítást. S hogy senki se lelte örömét nyomorában ? Ez vigasztaló tudat is le hetne:az emberek,hiszen nem is rosszak igazában,de valójában lesújtó tudat,mert még haragudnia sem lehet nyomorúságáért,nem lévén kire.S végül a "felhő valék" sor ugyancsak kétértelmű,mert ö, ha. felhő "vala",most lehet a kisütő nap,s akkor a vers a derű gyözel - mét jelentené a nyomor és bánat fölött,de lehet,hogy a felhőt,aki ö volt,a nap úgy szétfujta,mint a szél a dalt...Kétértelmű,helyeseb - ben kétérzelmü,ambivalens ez a vers,az elhagyatottság és az életeiö szinte egyenlő arányban keveredett benne,bár talán,egy árnyalattal a bánat van fölényben. a pap mosolyog (Engem temetnek) c. versében figyeljük még meg József Attila költészetének e saját,belső-formai törvényét. A pap mosolyog és derűsen gondtalan üdvü istent dicsér. Darazsak dongnak s a poros utón végig zümmögő gyásznép kisér. Ámily kegyetlenséggel fosztja meg magát előbb taglalt versében még attól a "vigasztól" is,hogy legyen,akire haragudjék, - oly kegyet - lenül,maga iránt közömbösen Írja le önnön temetését e versben.A nársodik szakasz tréfájával csak növeli a hangulat kísérteties ciniz - musát: egy kislánynak,aki " ablakhoz nyomja orrocskáját ", papája " megveregeti farocskáját ".Aztán: S harmatos füvek gyenge Ízzel. A fákon hajnali pirosság... az élet továbbél,a gyásznép is zümmög,könnyről szó sem esik,a saj - nálkozás s meghatottság önmagán "csak" a képek válogatott gyengéd - ségében,s lehelletes finomságában szüremlik át: A pokok hálójuk foltozzák... S most meglepetésszerűen:" Emlékem egyre merevebb l3sz ".Tárgyila - gos,állitomondat." Egy spicli rábök homlokára,síromig setteng s jo kutyán nem uszíthatod többé rája."Érzik,mi ebben a csak - József
