Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-05-01 / 2-3. szám

-14-setén - ezt a nagy megújítási kísérletet sokkal inkább a Léon Blum-i 1936-os népfrontmogmozdulásmint a Roosevolt-1 Ameri ka örökös övé fogja avatni.Koncepciója - ha csak idő előtt el . nem - gáncsoljak — felszínre fogja hozni Franciaország rejtett energiáit „Rá fog cáfolni az ostobáiénak és reakciósoknak arra a tételére,hogy Franciaország "Europa beteg embere",amellyel már nem kell számolni.Mily vakság és tévedés az,amely nem lat ja a mélyben a nagy forradalom által 1789-ben felszabadított Önálló parasztság kezében lévő mezőgazdaság' kiaknázatlan gaz dagsàgàt,- s fönn az örökifjú•mctropolisban,Pàrizsban a gall szellem változatlanul sziporkázó intellektualizmusat.

Mondes-France egyik tézise :"1788-ban vagyunk!"...-azaz a levegőben függő uj francia társadalmi forradalomra való hl — vatkozással bizonyos elmaradhatatlan kül-és belpolitikai re — formok szükségességére mutat reá,amelynek elmulasztása esetén különben a mélyben lévő társadalmi erők feszitö ereje ,a szükséges változásokat forradalomban fogja végrehajtaní.Francia - ország falaira 1953-54-ben a bibliai kéz mar felirta a titokzatos jeleket - és ami most előttünk Pierre Mendès-Frence kor mànyrajutàsa óta le játszódik,kis érlet e rejtélyes jelek meg - megfejtésére.

Bizonyos az,hogy az elmúlt év folyamán két népi megmozdulás - nak voltunk’tanúií!953 augusztusában a nagy francia tömegsztrájk - nak - és 1954 júliusában a genfi konferencia menetét követő lázas íjö megérdeklödésnek.; francia nép ezúttal hosszú idő után ismét személy szerint vett részt a nagy politikai jàtékbanîFranciaorszàg mogmoz - dultjezuttal a szivével és leikével jelen volt a genfi tárgyaló asztalnál.

S az ország nemzetközi tekintélye azonnal megnőtt.Emlékezzünk hogy kezelték 1955 decemberében a Bermuda-konferencián Laniel-t, & szeriöz konzervatív polgárt,mint Franciország képviselőját.Nem tulozunkyha azt állítjuk,hogy csaknem megszégyonitöon.-S miképp váltó - zott a kép?

Amikor Mondes-France junius 19*-én kormányát megalakítja az indokínai probléma genfi megoldásának programmjával,ekkor az.ameri - kai külpolitika azt hiszi,hogy Franciaországot még mindig úgy kezelheti,mint Laniel idején 1953 decemberében.Dulles amerikai külügyi ál lamtitkár még ugyanaznap,junius 19.-én siet ki jelenteni,hogy mar esde azt látná szívesen,ha a céltalan genfi konferencia mielőbb véget érne - és miután a kinaikkal^ugysem lehet targyalni,most már csak 'a délkolotazsiai paktum megkötésének van értelme.

De ezúttal valaki tévedett és aki tévedett,az nem Mendes- France^volt.-Mert három héttel később,julius 13.-àn a szerepek fel — cserélödnekíMr.Dulles siet repülőgépen Párizsba tárgyalásokra,miközben elutazása előtt még gyorsan kijelenti,hogy sem b,sem helyettese, Bedell Smith nem szándékoznak visszamenni Genfbe.Mr.Dulles azonban ismét tévedett :julius 14.-én Bedell Smith már ott is volt Genf-ben , ahol julius 20-án az indokínai megegyezést meg is kötötték.

. Franciaország ismét Europa és a világpolitika előterébe került I